Amivel már találkoztál
Leggyakrabban gyümölcsös aromákat érezhetünk a borban: friss szőlő, meggy, málna, citrusfélék, almafélék, déligyümölcsök, lekvár, aszalt gyümölcs, cukorka, stb.
Szintén gyakoriak a florális, vagy virágos jegyek: bodzavirág, szőlővirág, jázmin, rózsa, ibolya illatát sok borban érezhetjük. Az Irsai Olivért ezek miatt szeretjük annyira.
Amit könnyen felfedezhetsz, ha keresed
Vegetális jegyeknek hívjuk azokat az illatokat és ízeket, amik valamilyen zöld növényre emlékeztetnek: frissen nyírt fű, zölddió, széna, gyógynövények és zöldfűszerek, zöldségfélék illata. A Sauvignon Blanc fajtára például ezek kimondottan jellemzőek.
Fűszeres illata, íze is gyakran lehet egy bornak, ezt főleg a szőlőfajta határozza meg. Az édes fűszerek közül gyakori a fahéj, szegfűszeg, gyömbér illata, de fekete vagy zöldbors illatát is felfedezheted bizonyos fajták boraiban.
Amin először mindenki meglepődik
Az animális (állati szagokra emlékeztető) aromák a bor érlelése során jelennek meg. A cserzett bőr, istállószag, vaj illata először furcsának hathat, ezek mégis a hosszan érlelt, magas minőségű borok ismertetőjegyei, és rendkívüli eleganciát adhatnak egy bornak.
Ásványos, minerális aromákat illatban ritkán, ízben inkább érezhetünk. A legásványosabb boroknak akár fémes vagy sós íze is lehet. Somlón, Badacsonyban vagy Tokajban erre minden esetben számíthatsz.
És amit egyáltalán nem várnál egy bortól
Vegyszeres, gyógyszeres jellegű aromák (kőolaj, petróleum, kén és foszfor illata) bizonyos borokban természetes módon képződnek. A Rajnai Rizling fajtának például sajátossága egy kellemes petróleum- illat.
Némelyik bor olajos magvak jegyeit mutatja: dió és mandula a leggyakoribb.
Végül a fahordótól is kaphat a bor plusz ízeket. Maga a faanyag fanyar, fűrészporos, gyantás ízeket adhat, míg a hordó pörkölése jellegzetes pirított ízeket kölcsönöz a bornak: füst, grillázs, melasz, pirított kávé, csokoládé.
Gondoltad volna, hogy egy borban ennyi illatot és ízt lehet felfedezni? Gyakorlással ez a képesség fejleszthető.
Nem születik senki illat-adatbázissal a fejében, ez egyszerűen, gyakorlással tanulható és fejleszthető.
Érdemes kísérletezni, mindig mindent megszagolni, megkóstolni, nyersen is meg főtten is, és szárítva, hidegen, melegen, éretlenül, kandírozva, szétmorzsolni, félbeharapni és megnézni, mi van a közepén, rétegeire szedni, és a rétegeit külön is megkóstolni (kezdőknek túrórudi, profiknak kindertojás), venni belőle másik fajtát és összehasonlítani, és mindezt megjegyezni.
Ennek a mókának sosincs vége. Mert amikor az ember azt hiszi, hogy már mindent látott, akkor szembesül azzal, hogy létezik például bio bivalyvaj, vagy összefut egy utazóval, és kap tőle egy érett papayát, amit tegnapelőtt szedett a nagynénje kertjében.
