Egyáltalán nem pejoratív célzattal állítjuk bevezetőnkben, hogy a közterületen magát adományokért produkáló kislány és fiú a porondra termett.
Persze lehet, hogy tévedünk, és ázsiai hazájuk kulturális antropológiai sajátosságai annyira mások a mi észak-atlanti fehér szemünkkel nézve, hogy ott az ilyen mozgástechnika hétköznapinak számít.
Nem akarunk azonban a ló túloldalára esni (merthogy ez meg lovasnépként a magyar sajátja), hiszen kétségkívül egyszerűsítő, és talán sértő általánosítás azt gondolni, hogy az akrobatikus ügyességet, vagy az egyensúlyozó-készséget az “anyatejjel szívták magukba” ezek a gyerekek (mivel azért nemzetünk sem nevezhető egyértelműen a végletek népének).
A további felesleges etnosztereotípiai fejtegetések helyett lássuk inkább, milyen szédületes mutatványra képes a két lurkó!
