A széles spektrumú neutralizáló antitestek az immunrendszer által termelt kisméretű fehérjék, amelyek számos vírustörzshöz, illetve baktériumhoz, gombához és más betolakodókhoz kötődve elpusztítják azokat. Influenza esetén a vírus “szárához” vagy “törzséhez” kötődnek, ami a legtöbb vírustörzs esetében hasonló, nem pedig a “fejéhez”, ami a legtöbb antitest célpontja.
A Science Translational Medicine augusztusi számában megjelent tanulmányukban a New York-i Mount Sinai Egyetem Icahn Orvosi Karának kutatói Matthew Miller vezetésével 40 személytől vettek vérszérum mintát 1987 és 2008 között, és megvizsgálták bennük a széles spektrumú neutralizáló antitestek válaszát. Az alanyok 1917 és 1952 között születtek.
A pándémiás vírustörzsek feje nagyon eltér a nem pándémiás vírustörzsekétől, ezért a kutatók úgy gondolták, hogy amikor a szervezet ezeknek az új vírusoknak van kitéve, valószínűleg több széles spektrumú neutralizáló antitestet termel, amelyek a vírus “szárát” támadják. Hipotézisük ellenőrzése érdekében olyan résztvevőket is választottak, akik ki voltak téve az 1957-es ázsiai H2N2, az 1968-as hongkongi H3N2, illetve az 1977-es orosz H1N1 influenzajárványnak.
