Ha egy nő szerepre vágyott a római nagypolitikában, azt csakis a férfiakon keresztül érhette el. Bevetettek hát mindent, legnagyobb fegyverük a szexualitás volt. Sokan mesteri szintre emelték a cselszövést, hihetetlen praktikákkal, lelkiismeret nélkül törtek céljuk felé. Valeria Messalina talán annyiban volt más, hogy ő kifejezetten nimfomán volt. Az akkor 48 éves Claudiushoz 38-ban ment feleségül, ekkor 18-21 éves lehetett. Igazán jó családból származott, közeli rokonságban állt az isteni Augustus dinasztiájával. Már volt egy lányuk, amikor férjét 41 januárjában császárrá választották, és egy hónap múlva megszületett fiuk is.
A Római Birodalom császárának feleségeként, a trónörökös anyjaként Messalinánál hatalmasabb asszony nem létezett az akkori világban. Őt mégis hajtotta a vére: név szerint ismert szeretőinek listája bizonyosan nem teljes, de így is nagyon hosszú. Voltak köztük senatorok, magas rangú hivatalnokok, nagyvállalkozók, de akadt gladiátor, orvos, színész is – olvasható a rómaikor.hu-n.
Kielégítetlen kéjvágya a bordélyokba is elvitte
A császárné kedvenc szórakozását a közös orgiák jelentették. Ezekre házasságban élő asszonyokat kényszerített, akiknek férjei ugyancsak résztvevők voltak, vagy legalább nézők. Jutalom és elismerés várt arra, aki szívesen vett részt a “mókában”, az ellenkezők azonban kegyvesztettségben részesültek, annak minden negatív következményével. A források szerint egy alkalommal Messalina teherbírási versenyt szervezett, amelyben riválisa egy ismert prostituált volt. A császárné győzött: huszonötször közösült egy nap leforgása alatt.
Forrás: Wikipedia
Kedvelt szórakozása volt a kéjnők bőrébe bújni, gyakran fordult meg közönséges bordélyokban. Álöltözetben és szőke parókában ment oda, miután sötétbarna volt a haja. Állt saját kamrája függönye mögött meztelenül, bearanyozott keblekkel, és Lichisca néven csábította a klienseket. Záráskor utolsóként távozott szomorúan: továbbra is kielégítetlen maradt. A nagyszámú tanúságtétel egybehangzó: Messalina nimfomán volt, kéjvágyó. Ráadásul a tények azt mutatják, gonosz és bosszúálló is.
Kíméletlen, gonosz asszony
Áldozatai között voltak például férje közeli rokonai, a két Julia. Julia Livillának, Caligula testvérének azért kellett meghalnia, mert szép volt, s mert a császárné szerint nem mutatott iránta kellő tiszteletet. Először száműzette, majd elérte, hogy halálra ítéljék és kivégezzék az alig húszéves lányt. Messalina intrikáinak és rágalmainak köszönhetően halt meg az ugyancsak nagyon fiatal “másik” Julia, Tiberius császár unokája. A szépségéről ismert Poppaea Sabinát, Nero későbbi feleségének anyját paráznasággal vádoltatta meg. Az asszony szégyenében és a büntetéstől való félelmében öngyilkos lett.
Nem kímélte a férfiakat sem, ha azok megtagadták tőle szolgáltatásaikat, netán vagyonukra áhítozott. Mint Junius Silanus volt consul, aki érzéketlen maradt a császárné ajánlkozására. A császár bizalmasának, a felszabadított rabszolga Narcissus segítségével államcsíny előkészítésével vádolták. Narcissus állítólagos álmában látta, hogy Silanus megöli a császárt. Miután Messalina is hasonló álomról számolt be, a consulviselt férfit, Hispania helytartóját kivégezték. Marcus Vinitius, a kétszeres consul hűvös viselkedésével vonta magára Messalina haragját – megmérgezték. A testőrség parancsnokának azért kellett meghalnia, mert Messalina attól félt, hogy fölfedi Claudius előtt mindazt, ami a palotában történik. Valerius Asiaticus elsősorban hatalmas gazdagságának köszönhette vesztét, és állítólag a kis Nero ellen is küldött gyilkosokat. Attól félt, hogy a későbbiekben vetélytársa lehet az ő fiának a hatalomért folyó harcban – ez valóban így is történt.
Claudius császárt lefoglalták az államügyek, a palota dolgaiba nem szólt bele. Nagy valószínűséggel nem is tudta, mi folyik a háta mögött. Megbízott feleségében és felszabadított rabszolgáiban, akik pedig a kéz kezet mos elve alapján játszottak össze. Minden eladó volt: a római polgárjog, a hivatalok, a bírósági ítéletek, cserébe pedig a szabadosok nem foglalkoztak a császárné szexuális életével. Sőt, még zsarolhatták is vele Messalinát. Az áldozatok is jobbnak látták, ha hallgatnak. Aztán ahogy ez lenni szokott, Messalina – talán elbizakodottságában – végzetes hibát követett el.
Túl messzire ment
A büntetlenségtől elvakultan bevádolta a császár előtt valamiféle kihágással az egyik szabadost, Polibiust, aki egyébként ugyancsak szeretői köréhez tartozott. Elérte, hogy halálra ítéljék. Ettől a pillanattól minden szabados veszélyben érezte magát, megszűnt a cinkosság a császárnéval. A leszámolásra maga Messalina szolgáltatott kiváló alkalmat. Beleszeretett Gaius Siliusba, a 48-as év consuljába, és arra kényszerítette, hogy váljon el feleségétől. Ezután állítólag maga Silius hozakodott elő az ötlettel, hogy keljenek egybe: arra számított, hogy Claudiust el lehet távolítani, így császár válhat belőle Messalina mellett.
Az asszony beleegyezett és formálisan is megtartották az esküvőt. A szabadosok csak erre vártak, azonnal értesítették az Ostiában tartózkodó Claudiust. A császár azonnal Rómába indult. Eközben Rómában Messalina, férje és szeretői szüreti mulatságot, részeg orgiát tartottak. Az uralkodó közeledtének hírére a díszes társaság szertefutott, ám a katonák sokukat összefogdosták. Messalina bűnbánóan indult férje elé, ám a lebuktatását szervező Narcissus megelőzte és mindent elmondott a császárnak asszonya “új házasságáról” és szexuális kicsapongásáról.
Nem volt ereje végezni önmagával
Siliust kivégezték, és a császárné játékainak résztvevői közül még sokan mentek a vesztőhelyre. Egy senator, Plautius Lateranus például nagybátyja Britannia meghódítása során kivívott érdemei miatt kapott kegyelmet, míg egy Caesonius nevű honatyát nem tartottak férfihalálra méltónak, miután az orgiák alatt női szerepet játszott. Ami Messalinát illeti, Claudius érkezése után megvacsorázott és meghagyta, hogy másnap vezessék elé. Narcissus és a szabadosok viszont épp ezt nem hagyhatták. Azon nyomban felkeresték és leszúrták az asszonyt, akit Lucullus kertjeiben épp saját édesanyja győzködött: a szégyent elkerülve végezzen magával. Messalina, aki két kézzel osztotta a halált, ehhez gyenge volt.
Claudius még a lakomán tartózkodott, amikor jelentették: Messalina meghalt. Valami ilyesmire számíthatott, mert még azt sem kérdezte meg, saját vagy idegen kéztől halt-e meg. Bort töltetett magának, és befejezte az étkezést, mintha mi sem történt volna. Később sem reagált, ám a senatus döntést hozott, miszerint Messalina nevét és arcképét törölni kell minden nyilvános és magánfeliratból. Ő volt az első római császárné, akit hivatalosan felejtésre ítéltek. A Római Birodalom életét feldolgozó portál szerint talán éppen ez járult hozzá, hogy alakja iránt nagy legyen az érdeklődés, és gaztetteiről, életviteléről ennyi információ fennmaradjon.
