Egy túsz beszámolója

A Független Hírügynökség neve elhallgatását kérő munkatársa a távirati iroda érdeklődésére elmondta: 15.17-kor lépett be a bankba, hogy ügyeit intézze. Az időpontot azért tudja ilyen pontosan – mint mondta – mert erről egy jegyet kapott.

Amikor beléptem a bankba, a férfi már bent volt, és nem látszott, hogy fegyver lenne nála. Egyszer csak előhúzott egy komoly revolvert és közölte, hogy bankot fog rabolni, de ne féljünk, mert nem bánt senkit – emlékezett vissza az újságíró. Mint mondta, a bankrabló a biztonsági őrtől elkérte a pisztolyát, de az nem adta, erre a feje mellett belelőtt a falba. Az őr ekkor átadta a pisztolyát, így már két fegyver volt a bankrablónál, aki a bankban lévő pénzt követelte.

A szatyrot félig-meddig teletömték pénzzel, de a bankrabló kevesellte, és követelte, hogy a páncélszekrényből is adják neki oda. Hiába hivatkoztak a bank alkalmazottai arra, hogy a páncélszekrényt időzár védi, azt mondta, megvárja azt a két percet – emlékezett vissza a szemtanú. Hozzátette: a bankrabló azt is közölte velük, hogy ha rendőrségi riasztás történik, elsőként agyonlövi az őrt, aztán a pénztárfőnököt, és váltig hangoztatta, hogy az ügyfeleket nem fogja bántani.

Ekkor megérkeztek a rendőrök, az ügyfelek és alkalmazottak lekuporodtak a földre, volt, aki reszketett is. Aztán egy nő már nem bírta tovább a feszültséget, felugrott és azt mondta, engedje el őt a rabló. Erre a bankrabló elengedte. Én is felálltam, és kértem, hogy engem is engedjen el. Először nem akart, aztán a hasamba tartott pisztollyal kikísért a bejárathoz – emlékezett vissza az újságíró.

Elmondta: a férfi mintegy 180 centiméter magas, barna hajú, átlagos-erős testalkatú volt, viseltes öltözékben. Nem volt rajta álarc, de egy színezett lencséjű szemüveget viselt. A bankrabló zaklatottan viselkedett, és amikor új ügyfél érkezett a bankba – a bankrablás ideje alatt – a pisztolyát elrejtette, és beengedte az új ügyfeleket.

Az újságírót a rendőrök bevitték a Gyorskocsi utcai rendőrségi épületbe, ahol tanúként kihallgatták.