A csaknem ötméteres, Shack névre keresztelt állat óceáni kóborlása során többször is alámerült egykilométeres mélységbe. Rá és 24 fajtársára a Stewart-sziget és a Chatham-szigetek partjainál szereltek jeladót az új-zélandi víz- és légkörkutató intézet (NIWA) munkatársai. A szerkezetek rögzítették az állatok mindenkori helyzetét, a merülés mélységét és az ottani vízhőmérsékletet. Hat-kilenc hónap elteltével leváltak a cápákról, majd adataikat műholdakon keresztül továbbították a kutatókhoz.
Négy állatról két héten belül leestek a jeladók. A maradék 21-ből ketten gyakorlatilag egyhelyben maradtak, a többiek melegebb, trópusi vizek felé vették az irányt. A kutatást megelőzően úgy vélték a biológusok, hogy a tengeri ragadozók a hűvösebb vizeket részesítik előnyben. Úgy tűnik azonban, hogy a nagytermetű fehér cápák télen, azaz április és szeptember között nyaralni mennek Új-Zélandról – számolt be Malcolm Francis, a NIWA tengerbiológusa eredményeikről a Stern című német lap internetes kiadása szerint (www.stern.de).
Egyes állatok “nyaralásuk” során akár 3300 kilométert is megtettek. Egy nap alatt 150 kilométert is úsztak, három hét alatt Ausztráliába értek. Az állatokat körülvevő víz hőmérséklete 3 és 27 fok közt váltakozott.
Az ámbráscetekről ismert, hogy akár kétezer méteres mélységbe is lemerülnek hatalmas mélytengeri tintahalak után kutatva.
