A Magyar Narancs cikkírója fél éven át volt önkéntes az egyik piros lámpás negyedben dolgozó nonprofit szervezetnél, így folyamatos kapcsolatban volt a negyedben dolgozó prostituáltakkal. Tapasztalatai szerint a magyar lányok a ranglétra alján helyezkednek el.
Elvileg jobb dolguk van a magyar prostituáltaknak Hollandiában, mint itthon. Egyrészt, mert nem kerülhetnek foglalkozásuk miatt börtönbe, és nagyobb biztonságban dolgozhatnának. Ráadásul kiterjedt szociális, egészségügyi és pszichológiai segítség áll a rendelkezésükre.
A cikkből kiderül, hogy a magyar nők többsége az amszterdami piros lámpás negyed egyik legkiesőbb utcájában dolgozik. A többi prostituált nem kedveli őket, hiszen rontják a piacot: akinek kevés pénze van, óvszer nélkül szeretne szolgáltatáshoz jutni vagy különböző perverzióit szeretné kiélni, őket keresi fel. Ők az egyik legkiszolgáltatottabb csoport a piros lámpás negyedben. Sok dologgal nincsenek tisztában, amik javíthatnának a helyzetükön: például nehezen kommunikálnak a szociális munkásokkal, rendőrökkel, nem ismerik a várost, nincsenek tisztában a saját munkafeltételeikkel.
A holland legalizáció pozitívumaiból sokkal kevesebbet éreznek, mint más országbeli társaik. Ők vannak a legnagyobb kontroll alatt. Hiába van ott az ablakban a pánikgomb, amit ha megnyomnak, jelez a rendőrségnek – nem használják – emeli ki a cikk. Hozzátéve, hogy a lányok azért is hagyják az ellenük elkövetett erőszakot, mert vannak férfiak, akik kifejezetten ezért járnak hozzájuk. Van egy csak Nyíregyháza utcaként emlegetett rész a negyedben, ahol lehet hallani, ahogy a prostituáltak egymásnak mesélnek az aznapi erőszakos élményeikről, mintha csak az időjárást tárgyalnák meg.
