Elkerülhetetlen találkozás
A pár története két szálról indul. Adott egyrészt a popkulturális szempontból is jelentős Baywatch egyik főszereplője, a piros fürdőruhás Pamela Anderson, akit akkor már Amerika-szerte évek óta ismertek a Playboy címlapjairól. Ő volt az akkori szexideál, aki nemcsak a férfiakban hagyott nyomot, de jó pár évig a nők külsejére is hatással volt. A hollywoodi zeneipar ekkoriban Tommy Lee-t termelte ki, a Mötley Crüe dobosát, akiről mindenki tudta, hogy a drogoknál jobban csak a gruppenszexet kedveli, estéi nagy részét pedig valamelyik szórakozóhelyen töltötte. Mivel Anderson is gyakran megfordult bárokban, így nem volt meglepő, amikor útjaik egyszer csak találkoztak.
1994-et írunk, amikor egy buliban egymásba gabalyodtak, a randi és az újbóli találkozás viszont csak hat héttel később jött. A viszontlátás annyira jól sikerült, hogy négy nap múlva, 1995 februárjában már össze is házasodtak, jegygyűrű hiányában pedig a gyűrűsujjaikra tetováltatták egymás nevét – a zenész ráadásul a péniszén is jelezte egy Pamela felirattal a felesége nevét.
Főként a szexualitásra épített kapcsolatuk hatalmas intenzitással égett, a sajtó szeretett velük foglalkozni. Így maradtak fenn az utókornak azok a történetek is, amiket Anderson osztott meg a lapokkal: arról beszélt, hogy Lee-t mindenre rá tudta venni, például hogy az ő bikinijét felvegyék a haverjaival, majd abban kick-boxoljanak. Többször vett a dobosnak magas sarkú cipőt ajándékba, amit a hálószobában viselnie is kellett.
Amikor Tommynak rossz kedve volt, felmentem az emeletre, lejöttem egy szál kalapban, ő rám nézett, majd teljesen szétszedett.
Utólag már nehéz kettéválasztani a pletykákat az igazságtól, de elég sokan és sokat foglalkoztak Lee nárcisztikus személyiségével – egészen pontosan azzal, hogy a férfi senkit nem tűrt meg Anderson közelében. Arról írtak a lapok, hogy az 1996-os Barb Wire – A bosszúálló angyal című filmnél Lee szerette volna, ha a felesége a lehető legkevesebb időt tölti a forgatáson – ezt végül maga Anderson cáfolta, mondván: a lakókocsijában folyamatosan szexeltek, ennek ellenére férje személye semmilyen hatással nem volt a filmre. Ez sem tartotta vissza a médiát attól, hogy folyamatosan arról cikkezzen: a fél világ Pamela Anderson lábai előtt hevert a kilencvenes években, amit a dobos képtelen volt csendben elviselni.
Míg más párok az igen kimondását, a torta felvágását vagy az első táncot veszik videóra, addig a Lee-Anderson páros úgy döntött, a jachton átszexelt nászútjukat örökítik meg az utókornak.
Mindent felvettünk, állandóan meztelenek voltunk
– mesélte Anderson néhány évvel ezelőtt Piers Morgan Life Stories című műsorában. Bár saját maguknak szánták a felvételt, végül elég sokan újranézhették a ruhátlanul töltött pillanatokat: néhány hónappal a jachtozás után ugyanis ellopták a házaspár széfjét a malibui villájukból, azzal együtt pedig a videókazettát is.
A nászutat követően a pár Lee otthonát akarta csinosítgatni, ekkor került a képbe Rand Gauthier villanyszerelő, aki pár kollégájával együtt kezdett el dolgozni náluk. A közös munka nem tartott sokkal tovább, mint a nászút: Andersonék a silány munkára hivatkozva megváltak a brigádtól, sőt még a húszezer dolláros (akkori árfolyamon számolva 2,5 millió forintos) munkadíjat sem akarták kifizetni nekik. Gauthier később a Rolling Stone magazinnak úgy nyilatkozott: meg sem fordult volna a fejében, hogy bármit is ellopjon a pártól, ha Lee egy alkalommal nem szegez rá fegyvert. Az eset akkor történt, amikor a villanyszerelő a kirúgásuk után kollégáival visszatért Lee otthonához, hogy az ott hagyott szerszámokat elvigyék. Ekkor a rocksztár egy sörétes puskával lépett ki a házból, majd tömören annyit ordított:
Takarodjatok a házam környékéről!
Gauthier nem hagyta annyiban a dolgot. Az 1995-ös nyarat a nagy betörésre készüléssel töltötte, a fő célpont pedig a hűtő nagyságú széfben tartott teljes vagyon volt. A férfi – sokszor órákat a kocsiban ülve – feltérképezte, mikor nincs senki a házban, hogy percre pontosan megtervezhesse az akciót. A terve az volt, hogy egy szőrmét ölt magára, négykézláb belopódzik a garázsba, az egész jelenet pedig a biztonsági kamerán úgy látszódik majd, mintha a pár egyik kutyája matatna a garázsban. Ne feledjük, két és fél évtizeddel korábban járunk, amikor a biztonsági kamerák képe még olyan volt, mintha egy krumplival videóztak volna. Ráadásul azokat Gauthier telepítette a házba, szóval pontosan tudta, mit és hogyan rögzítenek.
Sokak szerint egy ilyen behatolást képtelenség egyedül végig csinálni, de a férfi a mai napig állítja, egyedül dolgozott. A betöréskor végül tényleg szőrmébe bújva lépett a garázsba, némi közjáték után (például felment a hálóba is, ahol Lee aludt) a rettentően nehéz, több mint kétszáz kilós széfet kigurította a teherautójához, majd – állítása szerint – egymaga ráemelte azt a platóra. A lopás utáni történések homályosak: az biztos, hogy Gauthier órákat töltött azzal, hogy valahogy kinyissa a széfet, de máig nem világos, a kazettán és az értéktárgyakon kívül mi minden lapult még benne – többi között egy AK-47-esről is szóltak a pletykák.
Talált viszont valami rendkívül értékeset: rálelt egy kazettára, amit azonnal elvitt egy hollywoodi pornóstúdióba, ahol mellékállásban dolgozott.
A kilencvenes években virágzó pornóipar miatt Gauthier szeme előtt már lebegtek a dollárjelek – internet még nem, de videólejátszó szinte minden lakásban volt már akkoriban. Bár ő maga is pornózott nagyjából egy évtizeden át, így voltak kapcsolatai felnőttfilmes körökben, eleinte nem járt sikerrel: hiába járt producerről producerre, senki nem volt annyira bátor, hogy piacra dobja az Anderson-Lee felvételt, ugyanis sütött róla, hogy a páros nem egyezett bele annak publikálásába.
Gauthier a Rolling Stone magazinnak azt mondta, egy gazdag külföldi férfi egymillió dollárt (akkori árfolyamon számítva 125 millió forintot) ajánlott a szalagért, de ő azt érezte, ennek sokszorosát is megkereshetné. Nem tévedett.
A villanyszerelő útja végül Louis Perainóhoz, New York alvilágának egyik legismertebb figurájához vezetett. A Peraino család pornófilm-terjesztő volt a hetvenes évektől kezdve – már bőven akkor is, amikor a felnőttfilm még illegálisnak minősült Amerikában. Ők állták a legtöbb film terjesztési jogát, amivel aztán hatalmas összegeket zsebeltek be. Később maguk is vállalkozásba fogtak a pornó területén, az ipar legtöbb szereplőjét jól ismerték. Mindezek ellenére sem mertek belemenni abba, hogy terjeszteni kezdjék Andersonék privát felvételét. Ehelyett kölcsönadtak Gauthier-nek közel ötvenezer dollárt (hatmillió forintot), hogy próbálja meg az interneten szétszórni az anyagot – abban az időben nagyjából 25–30 millió amerikainak volt hozzáférése.
Ahhoz hozzáférni egy utalással lehetett – mint később kiderült, ezek az összegek egy amszterdami bankszámlán landoltak.
A turnék, fotózások, forgatási munkák és az ezeknek köszönhető rendszeres távollét miatt a párnak mindössze 1996 januárjában tűnt fel, hogy a széfnek nyoma veszett, de a felvétel addigra annyira felkapott lett (ehhez akkoriban két-három hónap is kellett), hogy képtelenség lett volna bármit is tenni, ha egyáltalán sikerül is visszaszerezni az eredeti anyagot. A páros New Yorkból kapott egy fülest, miszerint a Penthouse magazinnak van egy saját példánya a szexvideóból. A magazin azt mondta, semmit sem tesznek közzé abból, nincs miért aggódniuk Andersonéknak, ők addigra viszont már annyira pánikoltak, hogy tízmillió dollárra pereltek mindenkit, akiknek szerintük köze volt a felvételekhez – azaz a Penthouse-t, Gauthier-t és számos más embert is.
A Penthouse-t végül nem büntették meg, mivel csak szöveges leiratot készítettek a videóból, és egyébként sem volt náluk az eredeti felvétel, a bíróság szerint így nem sértettek jogokat. Egyúttal mindenki számára hamar világos lett, hogyha valaki ellophat egy szalagot, majd büntetlenül árusíthatja azt jogi engedélyek hiányában, miért ne tehetné ezt ő maga is. Ezután indultak be a „másodvonalas” weboldalak, amik szintén akartak egy szeletet a jól fizető tortából.
Egy Seth Warshavsky nevű fejlesztőhöz is eljutott az anyag (őt „a netes pornó úttörőjeként” is szokás emlegetni), aki az akkor nagyon kezdetleges, kattintás alapú fizetett hirdetésekkel egészítette ki a szexvideót árusító oldalakat. Ő azzal vált gazdaggá, hogy létrehozott egy weboldalt, a Club Love-ot, ahol elő lehetett fizetni felnőtt tartalmakért – például pénzért az úgynevezett camgirlök élő videó keretében nyújtottak szolgáltatásokat az előfizetőknek). Ezen az oldalon Andersonék felvételét egyszer öt órán keresztül játszotta le.
Lee és Anderson hamar rájöttek, hogy ők sem úszhatnak az árral szemben, így felhívták Warshavskyt, hogy kiderítsék, miként profitálhatnának ők is a jelenségből. Derek Newman volt Warshavsky ügyvédje, aki előkészítette a terjesztésről szóló hivatalos papírokat. Így emlékszik vissza a huszonnégy évvel ezelőtt történtekre:
Emlékszem, tárgyaltam velük, és azt gondoltam, kizárt, hogy aláírják ezt. Soha. De 1997. november 25-én megtették.
Warshavsky oldala napokon belül összeomlott a hatalmas érdeklődés miatt, ezután DVD-ket VHS- és CD-kazettákat is forgalmazni kezdtek az együttlétről. 2000-ben Anderson Guinness-rekorderré vált minden idők legtöbbet letöltött hírességeként.
1998-ban 90 millió dolláros kérelmet nyújtottak be Warshavsky cégéhez, mondván, nekik is jár az általuk készített videó forgalmazásának nyereségéből. A bíróság ezt elutasította azzal az indokkal, hogy a pár feladta saját jogait azzal, hogy beleegyeztek a videó online terjesztésébe. Végül ennek töredéke, 1,5 millió dollár ütötte a markukat.
Utózöngék
Lee és Anderson szexvideója egy korlenyomat egy olyan világból, amikor az internettel még csak ismerkedtek az emberek. Nem voltak szigorú jogszabályok arra az esetre, ha valaki jogszerűtlen módon árult tartalmakat, maximum azt tehették az áldozatok, hogy részvényeket vettek a videókat, képeket forgalmazó cégekben, így ők is láttak valamit a profitból.
Bár a pár házassága nem sokkal később felbomlott, annak nem a videó volt az oka. A modell-színésznő első terhessége vetéléssel zárult, ezután egyre csak távolodtak egymástól. Anderson aztán újra teherbe esett, ám a gyerekeik megszületése után Lee háttérbe szorult a családban, amit nem tudott feldolgozni. Figyelmet követelt a feleségétől, amit szerinte nem kapott meg. Külön utakra terelte őket az élet, később néhányszor még újra megpróbálták együtt, de már nem működött olyan intenzitással a dolog, mint megismerkedésükkor.
Míg Tommy Lee inkább pozitívan jött ki a szexbotrányból (egyfajta rock and roll hős lett belőle, aki a péniszére tetováltat, erekcióval vezet), addig Anderson a közösségi média célpontjává vált, megbélyegezték például amiatt is, hogy megcsináltatta a melleit, illetve felrótták neki azt is, hogy aki abból él, hogy férfimagazinoknak vetkőzik, annak nem sok joga van felháborodni, amikor meztelen felvételek kerülnek ki róla.
Gauthier később visszatért a villanyszereléshez, egyedül él Kaliforniában, 2014-ben lehetett utoljára hallani felőle. Mint mesélte a Rolling Stone magazinnak adott legutóbbi interjújában, szeret azzal dicsekedni, hogy ő lopta el Anderson és Lee kazettáját egykoron, de sem ezt, sem azt nem hiszik el neki, hogy nem csücsül milliókon. Ellenben imádja a tényt, hogy ezzel az egésszel hozzájárult az amerikai popkultúrához.
Aranyos felvétel volt. Egy szerelmes pár, akik csak szórakoztak, szerintem ez fantasztikus. Féltékeny vagyok erre, örülnék, ha lenne valami ilyesmi az életemben.
Ha megnézné
Már az erről szóló sorozatot, ugyanis a Hulunak köszönhetően hamarosan elkészül Pam & Tommy címmel, amihez már a főszereplőket is megtalálták: Sebastian Stan és Lily James alakítják majd a párost, a sorozatot Seth Rogen és Evan Goldberg rakják össze. Arról nincs szó, mikor érkezik a mű, de az első promóképek már most sminkmesteri Emmy-díjért kiáltanak.
I love how the 90s are back. Lily James’ Pam is spot on pic.twitter.com/eiz7co0qWl
— ⭐️Wiffy Mountbatten⭐️ (@wyntermitchell) May 7, 2021
