Minthogy a kosztümös téma már túl régóta van velünk, az alkotók szeretik kicsit felturbózni: a Bridgertonban erotikával tették mindezt, de a fantasy-elemek is jól mixelhetők az abroncsos szoknyák világával, sőt, a Büszkeség és balítélet meg a zombik óta tudjuk, hogy az zombizsáner sem feltétlenül áll távol a Jane Austen-i díszletektől. Így aztán az, hogy kosztümös-korszakos történetekhez (amit az angol beszédesen period piece-nek nevez) jól passzíthatók a sci-fi elemek is, már meg sem lepi a nézőt, legalábbis, ha az alkotók jó ízléssel teszik mindezt. A The Neversben, az HBO viktoriánus-szuperhősös sorozatában márpedig a jó ízlésre nemigen lehet panaszunk. Másra igen, de ne szaladjunk ennyire előre.
Átlagos, szürke nap volt a viktoriánus kori Londonban, amikor egyszer csak furcsa, de meseszép égi tünemény jelent meg az égen, távozása után pedig emberek tömegei tettek szert szokatlan képességekre, melyek vagy azonnal, vagy szépen lassan váltak nyilvánvalóvá. Ki nyelveken kezdett szólni, ki emberfeletti erőre tett szert, mások jéggé tudták tenni a vizet – melyik hasznosabb, melyik kevésbé, mindenesetre nem volt két egyforma szuperképesség, mely főleg a nőket, de azért jó néhány férfit is érintett. Hogy miért alakult ez így, senki sem tudja, de azok, akik képességet kaptak, az úgynevezett Érintettek hamar az ismeretlentől való félelem tárgyai, sőt többen áldozatai is lettek, mások eltitkolták képességeiket, hogy védjék magukat.
Az ő összefogásukra, védelmére esküdött fel Amalia True, aki maga is Érintett, ráadásul többszörösen: emberfeletti testi ereje mellett időnként az agya bedob egy-egy villanást a jövőből. Amalia gazdag pártfogója, Lavinia Bidlow támogatásával afféle menedékhelyet, az ő szóhasználatukkal árvaházat hozott létre az Érintetteknek, akiket sok esetben kitaszított nemcsak a társadalom, de saját családjuk is, az árvaházban viszont hasznos munkát végeznek, és egyáltalán: békében élhetnek. Legalábbis viszonylagos békében, mert azért veszély jócskán leselkedik rájuk így is: a többségi társadalom hiedelmei, erőszakossága mellett létük politikai viták tárgyát képezi – ami, mint ezt a magyar közéletből is tudjuk, ritkán jelent jót – és saját „fajtájuktól” sincsenek biztonságban, néhány rejtélyes Érintett ugyanis frissen felfedezett érintettekre vadászik, és egy Maladie nevű, őrült sorozatgyilkosságokra specializálódott Érintett is alaposan rombolja a csoport jó hírnevét.
Hogy ez az alaphelyzet mennyire izgalmas, azt reményeim szerint az olvasó is érzi, de ha mégsem, akkor most mondom: ez az alaphelyzet csodálatosan izgalmas. A szereplő különféle képességeinek megismerésekor legjobb tündérmesei élményeink idéződnek fel, az ő szomorú kitaszítottságuk, magányuk némi Twist Olivér – Árvák hercege – Robin Hood vonalra emlékeztetnek, a sci-fit pedig az időnként X-Men-filmeket megszégyenítő szuperképességek mellett okos-dögös technológiákkal csempészi be a sorozat – köszönhetően javarészt a főhős legjobb barátnő-szárnysegédjének, Penance Adair feltalálónőnek, akinek ragyogó intellektusát némiképp megsegíti, hogy látja és érti az elektromosságot, így lehetőségeit is kellő kreativitással képes kiaknázni. Az ő karakterének köszönhető az is, hogy nem egyszer feldereng a nézőben a remek, Robert Downey Jr.-féle Sherlock-filmek hangulata. Mivel a fantasztikum végig e korszak szűrőjén át jelenik meg, így nem válik idegenné az alaphelyzettől, csak annyira távolodik el a valóságtól, hogy azért még el tudjuk hinni, hogy van hozzá némi köze. Remek emellett az is, ahogy mindezt tálalják: fenséges a látvány, a jelmezek, a terek, a CGI ízléses és nem tolakodó.
Mindez javarészt Joss Whedon hatása – akinek, ugye, olyan klasszikusok kerültek ki a keze alól, mint a Toy Story vagy a Bosszúállók –, ő ugyanis ötletgazdaként, íróként, producerként és rendezőként is dolgozott a sorozaton, ami egyébként akkor is eszünkbe jutna, ha nem tudnánk: akad egy-két, kiszólásként értékelhető szuperhős-landolás például, amin remekül szórakozik a Marvel-filmeket ismerő néző. Csak épp ezt, mármint Whedon szerepét a sorozatban, szakmai és magánéleti botrányai nyomán – vállalhatatlanul viselkedett a forgatásokon, szexista megjegyzésekkel és hatalmi visszaélésekkel vádolták kollégái, neje pedig csalárdsággal – az HBO nem nagyon hirdette. Whedon ugyanis időközben Hollywood egyik persona non gratájává vált, olyannyira, hogy egy ponton távozott is a stábból, egyes cikkek pedig azt is felvetik, hogy a The Nevers kritikái is azért voltak olyan rosszak, mert az újságírókra hatással voltak Whedon ügyei. Hogy ennek mennyi a valóságalapja, azt nem fogjuk megtudni, azt viszont nehéz tagadni, hogy a sorozattal kétségkívül vannak gondok, Whedon ide vagy oda.
Mert bár, amint említettem, az alaphelyzet remek, annak tálalása is jó arányérzékről tanúskodik, a teljes külcsín hibátlan, és, ami eddig kimaradt: a szereposztás és az alakítások is nagyon rendben vannak, köszönhetően a brit színjátszás néhány elsőrangú képviselőjének, a vaskosan nő-központú történetből áradó girlpower-jelleg szintén pozitívum. A jól sikerült elemek mellett ugyanakkor ugyanúgy Whedonhoz köthető a leginkább nem annyira jól sikerült elem is: a forgatókönyv. Whedon ugyanis a remek alaphelyzet felrajzolása után mintha belegabalyodna abba a szövevényes világba, amit itt nemcsak felrajzolnia kellene, hanem el is juttatnia valahonnan valahova. Nagyon sok a lehetséges irány, a főhős Mrs. True motivációi zavarosak, céljai gyakran és hektikusan változnak a védelem és a világbéke skáláján, de az is hamar kiderül, hogy hamarosan ehelyett valamiféle háborúra kell készülnie, miközben hősünk nem feltétlenül osztja meg terveit azokkal, akiket érint.
Úgy általában is túl sok kérdést kellene a sorozatnak tisztáznia, amihez még talán akkor is kevés lenne az idő és a hely, ha nem csupán hat epizódunk lenne minderre. Az eredmény: nagyon tömény, nagyon teli epizódok, csapongás, káosz és annyi történés, hogy alig kap levegőt a történet – és vele a néző. Ezzel együtt a szereplők, a felrajzolt világ, a sztori bőven ígér annyit, ami miatt megéri kitartani a sorozat mellett, főleg, mert ha sikerül az alkotóknak szétszálaznia a történetnek ezt a túl sűrű szövetét, akkor lehet belőle akár egy teljes viktoriánus szuperhős-univerzum is, ami hozhat némi vérfrissítést a kissé elhasznált szuperhős-történetek világába.
A The Nevers az HBO GO-n nézhető, jelenleg négy, ötven-egynéhányperces epizóddal, a maradék kettő május 10-én és 17-én érkezik majd. 24.hu: 7/10
