Rájössz, hogyha valaki előtted áll egy lakásban, amikor te 16 éves vagy, egy felnőtt ember lakásában nézed a DVD-ket, és épp leemeled a Rocky Horror Picture DVD-t, és amikor felnézel, akkor előtted meztelenül áll egy férfi, törölgetve a haját, mert épp most fürdött le, az nem normális. (…) Vagy amikor ugyanezzel a férfival utazol egy autóban, és aztán elbúcsúzáskor rácsap a combodra, és csak annyit csinál (megmarkolja a combját), hogy ez nem oké. Mert te tizenhat éves vagy, és az van benned, hogy á, biztos ilyen a színész szakma, biztos ilyen ez a művészvilág, ez ilyen, és csak azért csinálja. (…) Én elég keményen beleállok ezekbe az ügyekbe, de az a pillanat, az a felismerés akkor jött el, amikor a Lilla kirobbantotta azt az ügyet. És amikor az a felismerés, hogy ez velem is megtörtént, ez az, előttem állt így férfi, nekem megfogta a combomat, végigsimította a combomat, ez az. Akkor ismerem fel, hogy azért fontos nekem erről beszélni, hogy ne csak az én lelkiismeretem nyugodjon meg, meg ne csak én ventiláljam ki ezt, hanem amikor következő alkalommal, a következő próbafolyamat alkalmával, akár most a Vígszínházban, az Enikő nincs ott, de valaki van ott, és művész, koreográfus, rendező, bárki, de ugyanígy ordít, torkaszakadtából, akkor állj ki magadért
– mondta el Molnár Áron noÁr a Partizánban. Az interjúnak ezen a pontján még nem, de a beszélgetés végén mégis megnevezte zaklatóját, mert, mint mondta, ha nem nevezné meg, azzal a további, rejtett abúzusnak is esélyt adna. A nevezett férfi ma is aktívan játszik és rendez, Molnár állításaival kapcsolatban megkeressük őt.
A színész a Vígszínházban töltött éveiről, Eszenyi Enikő verbális és fizikai erőszakoskodásairól is hosszan mesélt: elmondása szerint a kiabálás, a taszigálás, rángatás mindennapos volt, és az igazgató félelemben tartotta az intézményt, az emberek nem próbálni, hanem félni jártak be a színházba. Azt is elmondta, hogy nem volt ez mindig így: Eszenyi Enikő szerinte eleinte nagyon izgalmas színházi alkotó volt, de az évek során
cezaromán lett, kiszámíthatatlan, agresszív, brutális, fizikailag és verbálisan is.
Így például előfordult, hogy valakit a fülénél fogva húzott át a színpad egy sarkából a másikba, vagy hogy ököllel ütötte a színész hasát, hogy „állapotba hozza”. A sokat emlegetett Túl a Maszat-hegyen próbafolyamata is szóba került, ahol Eszenyi beleszólt a rendezésbe. Molnár szerint problémás az is, hogy Marton László és Presser Gábor látta, hogy Eszenyi mit és hogyan csinál, mégsem szólt, hogy ez a gyakorlat és ez a stílus nem fér bele.
Molnár Áron kiemelte azt is, hogy az, hogy az RTL Klub behívhatta az Álarcos énekesbe Eszenyi Enikőt, annak ellenére, hogy felháborító volt, azért történhetett meg, mert az Eszenyi-ügyben nem történt meg sem valódi számonkérés, sem nem született meg egy etikai kódex a zaklatásokkal kapcsolatban. Ez egyébként noÁr szerint Vidnyánszky Attila hibája is, azzal ugyanis, hogy kirángatta a politikai platformra az Eszenyi-ügyet, ellehetetlenült annak a lehetősége, hogy a hazai művészvilág közösen meghatározza, hogy mi számít zaklatásnak, mi az a határ, amit nem lehet átlépni.
