Luxemburgi Zsigmond halála után veje, Habsburg Albert örökölte számos címét, országát és tartományát, 1437-ben ő lett a Magyar Királyság első Habsburg –házi uralkodója. Súlyos örökséget kellett átvennie, és időt sem kapott arra, hogy rátermettségét bizonyítsa: alig másfél éve ült a trónon, amikor egy valójában meg sem indított hadjárat során a seregben kitört vérhas-járvány áldozata lett.
Fia, V. László apja halála után négy hónappal, 1440 februárjában született, és bár a Visegrádról ellopott Szent Koronával megkoronázták, az utódlásért folytatott harcban pártja vereséget szenvedett, ő pedig édesanyjával, Erzsébettel együtt Bécsben talált menedéket.
Rabkirály
Itthon a rendek a lengyel I. Ulászlót emelték trónra, Lászlót pedig – Erzsébet 1442-es halála után – III. Frigyes német-római császár vette szárnyai alá. Ezzel pedig az ifjú csaknem rövid élete végéig a nagypolitikai csatározások eszközévé vált, Frigyesnek ugyanis komoly ambíciói voltak keleten.
Miután Ulászló 1444-ben elesett a várnai csatában, a császár nem engedte Lászlót Bécsből, hiába kérték tőle a rendek. Ettől kezdve csaknem egy évtizedig kormányzók irányították László „országait”: Magyarországot Hunyadi János, Csehországot Podjebrád György.
Végül 1453-ban a cseh, magyar és osztrák rendek összefogtak Frigyes ellenében, és Bécsújhelyen arra kényszerítették a császárt, hogy engedje szabadon a szinte fogolyként kezelt fiatal királyt – írja a Rubicon.hu.
Itthon is kötötték a kezét
Még ebben az évben Magyarország királyává nyilvánították, de „tényleges” uralkodását csak 1455-ben kezdte meg, amikor is először jelent meg Budán. László életében ez a fajta szabadság nem igazán jelentett változást, Prágában Podjebrád György, majd később Cillei Ulrik felügyelete és befolyása alatt ugyancsak szoros őrizetben maradt.
Hazánkban sem nyílt lehetősége önállóan intézkedni, országlása valójában azt jelentette, hogy a két legjelentősebb bárói liga – a Garai-Cillei, illetve a Szilágyi-Hunyadi szövetség – próbálta őt saját céljai érdekében kisajátítani. Hunyadi János 1456 augusztusában ez is megváltozott, a hatalmi egyensúly előbbi liga javára látszott eldőlni.
Az 1456-os futaki országgyűlésen Cillei kormányzói méltóságot nyert, majd az uralkodóval együtt Nándorfehérvárra vonult, hogy Hunyadi Lászlótól a vár átadását követelje. Itt játszódott le a híres jelenet, Cillei Ulrik meggyilkolása, amely után a király két ízben is megesküdött, hogy a nagy Hunyadi fiainak nem esik bántódása.
Leukémia
Budán azonban megváltozott a „véleménye”, Hunyadi Lászlót kivégezték, Mátyást pedig V. László foglyaként Prágába került Podjebrád őrizetébe. A király is elhagyta az országot, és nem sokkal később, 1457. november 23-án váratlanul meghalt.
A mindössze 17 esztendős uralkodó halála tényleg annyira váratlanul ért mindenkit, hogy a kortársak közt azonnal terjedni kezdett a mérgezéséről szóló pletyka, amit csak földi maradványainak modern vizsgálata cáfolt a közelmúltban: rákos megbetegedés, leukémia vitte el.
Kiemelt kép: V. László és Cillei Ulrik Székely Bertalan festményén. Forrás: Wikipedia
