Az olasz fizikus, Enrico Fermi 1950-ben egy híres kérdést fogalmazott meg: „Hol van mindenki?”, később pedig ebből született meg az úgynevezett Fermi-paradoxon. Az ellentmondás lényege, hogy elméletileg a földön kívüli élet általánosan elterjedt lehet, ennek ellenére még semmilyen nyomot nem találtunk, amely az idegenek létezését bizonyította volna. A paradoxonra az évtizedek során rengeteg lehetséges válasz született.
Az egyik potenciális feloldás az úgynevezett nagy filter elmélete, mely szerint minden idegen létforma valamilyen oknál fogva megtorpan, mielőtt elég fejletté válna saját csillagrendszere elhagyásához, mi pedig emiatt nem tudunk a nyomukra bukkanni. Egyes égitesteken a megtorpanás nem sokkal az egysejtűek kialakulása után megtörténhet, míg más helyeken több millárd évnyi bonyolult evolúció után állhat meg a fejlődés.
Lehetséges, hogy létezett már nálunk fejlettebb civilizáció, amely végül összeomlott, és talán ránk is ez a sors vár.
Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófusa úgy gondolja, hogy amennyiben a nagy filter hipotézise igaz, a legjobb az, ha sosem fedezzük fel az idegen életet – írja az IFLScience. A tudós egy 2008-as cikkében arra jutott, ha egysejtű idegeneket találnánk, az azt jelentené, hogy a szűrő valamikor az élet megjelenése után aktiválódik. Amennyiben viszont összetettebb létformákat azonosítanánk, az tovább szűkítené a fejlődés megtorpanásának időpontját.
Bostrom szerint az állatokból az emberek geológiai szempontból gyorsan fejlődtek ki, ez a periódus ezért kis valószínűséggel lehet a nagy filter ideje. Ha valaha gerinceseket találnánk egy égitesten, az azt sugallhatná, hogy a szűrővel még nem kellett szembenéznie a földi intelligenciának, és hogy a jövőben még vár ránk egy kihívás, amely végül elhozhatja fajunk bukását. Éppen ezért a filozófus bízik benne, hogy sosem találjuk meg az idegen élet nyomait.
A Fermi-paradoxonra természetesen számos egyéb magyarázat létezik. Egyes kutatók szerint például egyelőre mi nem vagyunk elég fejlettek az idegen civilizáció felismerésére.
