Élet-Stílus

Nem igaz, hogy csak a rossz kapcsolatokban veszekszünk

Minél több elvárással, minél több tévhittel állunk a párkapcsolathoz, annál biztosabb, hogy csalódni fogunk. Ez pontosan olyan, mintha várnánk valakit vendégségbe, aki nem mondja meg, hányra érkezik és hogy valóban ott lesz-e. Mi pedig nekiállnánk sütni-főzni, órákon át munkálkodni azon, hogy ha megérkezik, minél jobban érezze magát, majd ha végül nem jön el, akkor csalódottan és keseregve ülnék magunk elé nézve. Pedig elég lett volna az is, hogy amikor esetleg megérkezik, együtt kiszaladunk a sarki gyrososhoz vagy rendelünk egy pizzát. Valahogy így működnek a tévhitek is bennünk, hatalmas erőfeszítéseket teszünk, elvárunk valamit, és sokkal inkább kerülhetünk padlóra, mintha csak engednénk, hogy megismerjük és megértsük egymást a párkapcsolatban. Mutatunk ötöt, amik rombolják az életünket, és csak dühös szónoklatokhoz, felesleges vitákhoz, konfliktusokhoz vezethetnek a magánéletünk intim területén is.

1. A másik fél

Az egyik ilyen tipikus tévhit az, amikor azt hisszük, a szerelmünk a másik felünk, aki mindamellett, hogy legyen teljesen ugyanolyan, mint mi, legyen egyúttal teljesen az ellenkezőnk is. Gondolkodjon úgy, ahogy mi, de a hiányosságainkat egészítse ki. Ez elég nagy elvárás, és terhes hozzáállás egy párkapcsolathoz. Sokan állnak úgy a társkereséshez, hogy hatalmas listájuk van arról, milyen tulajdonságokkal bírjon az illető, akivel szeretnék összekötni az életüket. Az igazság az, hogy a partner nélkül is kerek egésznek kellene lenni, teljesnek,

lelki társ nélkül is értékesek vagyunk, ha pedig megtaláltuk, akkor szeressük olyannak, amilyen, ne akarjuk az elvárásainkhoz igazítani a kapcsolatot, a partner viselkedését!

2. Gondolatolvasás

Baj van, mi van? Nincs semmi. Biztos? Igen. Ez egyike a tipikus beszélgetéseknek, amikor az egyik félnek gondja van, de nem tudja vagy nem akarja konstruktívan megoldani, inkább dacoskodik, mint egy gyerek. A partnere pedig magát ostorozza belül, hogy mit nem vett észre, megint mire nem figyelt, mire kellene következtetnie. Ha kisebb dolgokban eltérően gondolkodunk, miért várjuk el a partnertől, hogy találja ki óhajainkat, vágyainkat?

A nyelvben, a beszédben óriási hatalom van, ahogy a megértésben és az elfogadásban is, amiket szintén csak akkor érhetünk el, ha beszélgetünk egymással, kifejtjük a gondolatainkat, ha pontosan és egyértelműen fogalmazunk.

3. Konfliktusok és a hibás működés

Ha a kapcsolat jól működik, az egész élet megszépül, a problémák eltörpülnek, azonban ha gondok vannak, akkor a munkahelyi vagy más területen elért sikerek sem tudják feledtetni a problémákat. A helyzet az, hogy gondolatainkkal hatunk a viselkedésünkre: ha folyamatosan kritizáljuk a partnerünket a viselkedése miatt, ha szokásai bosszantóak és ezeket rendszeresen szóvá tesszük, azzal fenntartjuk a negatív érzéseket. Ezeknek köszönhetően alkalmazkodhatunk egymáshoz és együtt fejlődhetünk. Akkor van gond, ha a vitákat óriási problémává duzzasztjuk, ha kihatnak a mindennapokra, ha a viták után nincs érzelmi megnyugvás és megbeszélés, hanem görgetjük magunk előtt.

A gondolkodásunk megváltoztatása valóban teremtő erővel bír, a pozitív viselkedés és közös élmények, a pozitív gondolatok a partnerről segítenek hosszú távon a gondokban. A legjobb megoldás, ha a hibák helyett kézzel írunk egy listát a partnerünk jó tulajdonságairól, szokásairól, majd egy teljes hónapon át hetente egyszer megdicsérjük a leírtak közül eggyel. Ha letelt az egy hónap, a következő hónapban hetente kétszer dicsérjük meg valamiért, és ha eljön a harmadik hónap, akkor már hetente háromszor jelezzünk vissza a pozitív tulajdonságokat, viselkedést! Ezalatt a három hónap alatt mindez szokássá válhat és egészen jó hangulatúak lesznek a mindennapok. Valódi változást lehet elérni, és ez nem manipuláció, hanem az elismerő szavak ereje, amiken keresztül a partner elfogadva érezheti magát.

A konfliktusok elkerülhetetlenek, hiszen másmilyen emberek vagyunk, de ezek a viták arra valók, hogy fejlődjünk, hogy megbeszéljük, kinek mi lenne jobb, hogyan lenne jó.

4. Eltérő szerepek

Vannak házasságok, párkapcsolatok, ahol az anyagiak fontosak és a férfi szeretne olyan társat, aki otthon van a gyerekekkel, vezeti a háztartást és nem dolgozik. Vannak olyan szerelmi kapcsolatok, ahol az egyenrangúság mindkét félnek fontos és közösen döntenek a fontosabb dolgokban, és vannak olyan kapcsolatok is, ahol a nő az, aki dolgozik és „ő a dominánsabb fél”, a férfi pedig otthon van a gyerekekkel vagy eltartott. A felsoroltakon túl még rengeteg fajta párkapcsolat létezik, és ítélkezni nem szabad egyik felett sem. Azt, hogy hogyan jó az adott két embernek, azt csak ők ketten tudhatják, hiszen ők vannak benne a kapcsolatban, nekik saját maguknak kell feltenniük a kérdést: ez jó nekem? És ha a válasz az, hogy igen, akkor senki nem mondhatja meg, hogyan éljen inkább példaértékűbb életet.

Amikor megismerünk valakit, még nem tudjuk, hogy évekkel később a párkapcsolat dinamikáját mi adja majd meg, hogy hogyan fogjuk magunkat jól érezni egymás mellett. Nem szabad, hogy az a tévhit, hogy kinek mi a dolga a nemi irányultsága szerint a párkapcsolatban, akadályozza a szerelmi kapcsolat kibontakozását, ahogy azt sem lehet elvárni, hogy rákényszerítsünk a másikra olyan szerepet, amiben a személyiségét nem vesszük figyelembe. Ezek egészen prózai gondokban is előjöhetnek a párkapcsolatban, például, hogyha a férfi szeret párhetente pókerezni a fiúkkal, és a nő megtiltja ezeket a partikat, hisztizik. De a másik oldalról is hallani hasonlókat: van, hogy a férfi tiltja meg a nőnek, hogy jógázni vagy zumbázni járjon a lányokkal, vagy hogy számonkéri minden nap, hogy mikor fog takarítani, mosni, főzni, stb.

Természetes, hogy figyelembe vesszük a saját vágyainkat is, de fontos tiszteletben tartani a partner személyiségét és az ő vágyait is ahhoz, hogy mindenki jó érezze magát a kapcsolatban.

5. Elmarad a szex

Általános tévhit, hogy a szexnek milyennek kell lennie, hogy hányszor kellene történnie és hogyan kellene zajlania. Az életet nem a pornófilmrendezők írják és nem is a magazinos cikkek. Van, hogy prosztatagyulladás vagy felfázás akadályozza a szexuális életet és antibiotikum segíthet rendezni a betegséget, ami sok esetben gombásodást okoz a nemi szervek területén. Ez csak egyetlen egy példa a rengeteg közül, ami akár egy hónapra vagy kettőre is csökkentheti a libidót és a szexuális élet mennyiségét.

A tartós stressz is sok-sok gondot okozhat, az egzisztenciális válság, a párkapcsolati gondok, az állandó veszekedések szintén megölik jó időre a szexet – nem is szabad elvárni, hogy az égbekiáltó bántások után bárki tele legyen vággyal. Az a szenvedély, ami a szerelmi kapcsolatok elejét jellemzi, idővel csökken, ezzel együtt pedig az elköteleződés és az intimitás sokkal nagyobb teret kapnak. Ahhoz, hogy megmaradjon a szenvedélyesség, tudatosságra van szükség, nem szabad abban a hitben élni, hogy a hétköznapokban csak úgy a semmiből beesik egy hatalmas szexuális vágy és spontán alakul minden. A szex már a kapcsolatok elején sem spontán, hiszen készülünk rá, felöltözünk, rendezzük a szőrzetünket, bőrünket, illatosak, szépek, tiszták vagyunk, amikor randizunk, hiszen abból a találkozás bármi lehet. Ez tűnik el a hétköznapokból, azok az órák, amiket úgy töltünk együtt, hogy abból az estéből még bármi lehet, akár szex is.

Ha tudatosan állunk hozzá, ha tervezzük a napokat, ha randizgatunk egymással, ha időnként töltünk külön is egymástól időt, fenntartható a vágy hosszú távon is.

Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik