Mint a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu) honlapján olvasható, a Föld-súroló üstökösök csoportjába tartozó égitestet Malcolm Hartley brit asztrofizikus fedezte fel 1986. március 15-én.
“A 6,47 éves keringési idejű üstökös megfigyelése azért is kiemelten fontos, mert októberben és novemberben az EPOXI program keretében a Deep Impact szonda közelről vizsgálja az üstökös aktivitását, miközben november 4-én 700 kilométerre megközelíti az üstökös 1,2×1,6 kilométeresre becsült magját. Bár a nyári hónapokban nem nagyon mutatta magát, a szeptemberben már csak 30-40 millió kilométerre járó üstökös fényessége remélhetőleg a korábbiaknál is gyorsabban, 9 és 6 magnitúdó között növekszik majd” – emeli ki az MCSE honlapja.
“Kéz a kézben” halad a szeptemberi égbolton a két óriásbolygó, Jupiter és Uránusz. Az idei együttállás olyan szerencsésen alakul, hogy a két planéta ugyanazon az éjszakán, szeptember 21-én lesz szembenállásban a Nappal.
“Míg tavaly a Neptunusz, idén az Uránusz közelében látjuk a Naprendszer királyát, az évente egy állatövi csillagképet >ugró
A Jupitertől 1 fokkal nyugat-északnyugat irányban látszó Uránusz már nem szolgál ennyi látványossággal, ám ennek ellenére érdemes megfigyelni, hiszen jellegzetes színe könnyen látható és nagy nagyítással korongalakja is felismerhető. Érdekessége, hogy a látott szín nagyban függ a távcső optikai rendszerétől: a 20 centiméter átmérő fölötti távcsővel esély van megpillantani legnagyobb holdjait is.
Szeptemberben lesz a legkedvezőbb időszak a Merkúr hajnali megfigyelésére, a Vénusz pedig 28-án éri el a legnagyobb fényességét, amely miatt a nappali égen is megkereshető. A Szűz- majd a Mérleg-csillagképben előretartó mozgást végző Mars az esti órákban látható, két órával nyugszik a Nap után.
