Azzal még csak tisztában van az ember, hogy a „teljes kiőrlésű”, meg a „rostokban gazdag” az a jó, és a cukros, finomított, rostokban szegény pedig kevésbé. De melyik a jó és a rossz szénhidrát? A pontosításhoz segítségünkre siet két mérőszám, a glikémiás index (a továbbiakban GI) és a belőle származtatott glikémiás terhelés (a továbbiakban GL, ahol az L betű a terhelés angol nevének – load- rövidítése).
Glikémiás index
A GI azt mutatja, hogy az adott ételben található szénhidrát milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet. Mivel a szervezet szőlőcukor, azaz glükóz formájában jut energiához, és az szívódik fel a leggyorsabban, célszerűen a glükózt választották viszonyítási alapnak, melynek értéke 100 lett. Úgy vélték, hogy minél magasabb a GI, annál jobban megterheli az ember vele a szervezetét. Az azonban érdekes volt, hogy az egészségesnek vélt ananász vagy sárgadinnye GI-je is magas volt. Akad is olyan divatdiéta, amelyik nem javasolja követőinek a magas GI-jű ételek, így számos gyümölcs fogyasztását sem. Egyvalamit nem vettek figyelembe: hogy ezek a gyümölcsök sok vizet, rostot, és viszonylag kevés szénhidrátot tartalmaznak, így a bennük lévő szénhidrát mennyiségénél fogva nem képes a vércukorszint gyors növelésére. Arról nem is szólva, hogy nemigen tudni olyan emberről, aki a sok gyümölcsevéstől vagy a mértéktelen sárgarépa-ropogtatástól hízott volna el.
Glikémiás terhelés
