A barátom megkérte a kezemet karácsonykor, négy éve vagyunk együtt, és tényleg boldog voltam, amikor megtörtént a lánykérés. Azóta kétségeim vannak, korábban is voltak gondjaink, de mostanra többet veszekszünk, mint azelőtt. Rendszerint féltékenykedik, attól is kiakad, ha nem érek haza pontosan akkorra, amikorra szerinte kellene, minden esetben megmondja, hányra kell hazamennem, ha a barátnőimmel találkozom. Nem tudom, hogy akarom-e a házasságot vele, eléggé korlátozva érzem magam, ráadásul most már eljutottam oda, hogy inkább nem találkozom a barátnőimmel ritkábban találkozom, csak hogy ne legyen ebből otthon veszekedés. Tudom, hogy szeret, de ez szerintem nem elég alap a házassághoz. Mit tegyek, visszalépjek vagy maradjak? 29 éves vagyok, és az is zavar, hogy ha most nem házasodom, ki tudja, találok-e még valakit aki elvenne.
Az olvasói levelet Katalintól kaptuk, a házasság a téma, ami ritkán kerül elő az Így jártam blogban.
Mit lehet tenni?
A házasság komoly döntés, nem szabad félvállról venni, és ha aggályok vannak, akkor érdemes tudatosan kezelni, egy hosszabb, tartalmas beszélgetéssel rendezni. A féltékenység nem jó jel, főleg ha már korlátozva érzi magát valaki, ha szorong amiatt, hogy mikor kell hazamennie, meg tud-e felelni a partnernek. Ezek intő jelei annak, hogy a kapcsolat nem jó irányba tart. A féltékenység minden esetben valamilyen bizonytalanságot, félelmet takar, a féltékeny ember komolyan megbetegítheti a kapcsolatot. Erről is fontos lenne beszélnie olvasónknak, és egyáltalán nem ciki segítséget kérni szakembertől, aki feltárja a féltékenység okait és megoldással is tud erre szolgálni.
A házasság egy cserealapú történés az életünkben, valamit beleadunk és elvárunk valamit. Ennek van tudatos és rejtett szintje is, a tudatos az, amivel okos döntés foglalkozni a lánykérés környékén. A megbeszélés arról szóljon, hogy közös nevezőre jussanak egymással, és ebben a beszélgetésben nem szükséges mindenkinek ugyanazt gondolnia, az a fontos, hogy megállapodjanak abban, ami mindkettejük számára élhető. Az alábbiakat kellene tisztázni:
- Mennyi az az idő, amit közösen szeretnének egymással tölteni? Milyen minőségben? Mennyi időt szeretnének a barátokra, családra szánni és mennyi időt szeretnének egyedül hobbival tölteni?
- Hogyan fejezzék ki az egymás iránti szeretetet? Mit jelent a törődés számára? Mi az, amiből a partner tudhatja, hogy szeretve van? Meglepetések, főzés, ajándékok, kedveskedés, ölelések, stb. Hogyan jó, ha törődnek vele, mit szeretne? Ha megbetegszik, mi lenne ideális számára ha a törődésről, ápolásról van szó?
- Mit jelent a hűség, mi fér bele és mi az, ami már nem?
- Mennyire fontos a szex a kapcsolatban? Mi az, amivel elégedettek lennének? Milyen minőségben? (Ezeknél a kérdéseknél a három együtt megélt legjobb szex legyen a kiinduló pont, mi volt a helyszín, mi történt előtte, utána, milyen hangulatban voltak.)
- Mi a véleménye az anyagiakról? Mit szeretne, közös kasszát, külön kasszát, vegyesen? Hogyan kezeljék a pénzt? Mennyire takarékoskodjanak?
- Hol képzelik el együtt az életüket 3-5 év múlva? Vágynak-e családra? Ha igen, hány gyereket szeretnének?
- Milyen egyéni céljaik vannak a közeljövőben? Miben tudják egymást támogatni?
Ez egy tartalmas és sokatmondó beszélgetés lesz, és rengeteg információ kiderülhet egymásról, sok olyan dolog is előkerülhet, ami miatt viták is lehetnek. Mindenképpen szeretettel és tisztelettel közelítsük meg az ilyen beszélgetéseket, mert így kiderülhet, hogy ki mit vár el a házasságtól és az is kiderülhet, hogy milyen közös jövőre lehet számítani. Amennyiben úgy tűnik, hogy szinte összeegyeztethetetlenek a kérdésre adott válaszok, nem kínos segítséget kérni, és szakemberrel hárman megbeszélni, hogyan lehetne megtalálni a közös utat a házasságban. Egy jó párkapcsolatban, házasságban mindkét ember fejlődhet, támogathatják egymást és együtt szép életük lehet, ha képesek alkalmazkodni egymáshoz.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Máté Csaba
