Minden ott kezdődik, hogy a hangyák a méhek és a darazsak távoli rokonai, amivel kissé érthetőbb, hogy a szex köreikben is egy zsúfolt “légi esemény”. De kezdjük az elején.
A hangyakolónia társadalma szigorú kasztrendszerre épül. A legnépesebb tábort a röpképtelen, terméketlen nőnemű egyedekből álló dolgozók hada képviseli. Ők gyűjtik össze és raktározzák az élelmet, etetik a bolyt és gondoskodnak az új generáció neveléséről. “Szellemi képességeik” jóval fejlettebbek a felettük állókénál, mégis ők képviselik a névtelen milliók hadát.
Ugyancsak hölgyekből töltik fel a sok hangyafajnál jelenlévő katonaság sorait is. A katonák sem szaporodnak, feladatuk a család védelme és ehhez meg is vannak az eszközeik: testük nagyobb a munkásokénál, nagy fejük és erős rágóik mind a harcot, a közösség védelmét szolgálják. Látszólag legkönnyebb életük a szárnyas hímeknek van. Nem tesznek semmit a bolyért, csak pusztítják a dolgozók által behordott ételt és azt teszik, amihez épp kedvük van. Nem véletlen, hogy a léhűtő férjet is hasonlóan nevezzük, mint a hím hangyát: here.
A boly élén a királynő áll. Termete többszöröse a többi hangyáénak és folyamatosan szül és szül és szül. A kibukkanó tojásokat a dolgozók veszik gondozásba, a királynő gyakorlatilag egy reprodukciós gép.
Tavaszonként hatalmas ribillió tör ki a hangyaállamban, amikor az ivarérett hímek és nőstények a felszínre igyekeznek nászrepülésre. A dolgozók eleinte megpróbálják őket visszacibálni, de ők mintha transzban lennének, egyre csak a kijárat felé igyekeznek. Ha eljött a megfelelő idő, egy szélmentes, meleg délután, az ifjú szerelmesek kitörnek a szabadba.
Százezrek, milliók emelkednek ilyenkor a magasba, és egy-egy kiálló tereptárgy, mint magányos fa, kilátó vagy templomtorony körül megkezdik a nászrepülésüket. A népesebb kolóniák rajzása messziről nézve gomolygó füstoszlopként hat, nemegyszer okozott már pánikot az emberek között.
A hím a levegőben termékenyíti meg a nőstényt. Fajtól függően egy, vagy akár 15 udvarlójával is párosodik, a spermát pedig elraktározza a testében. Ezután a szerelmesek a földre zuhannak és a vőlegény rövid időn elpusztul. A korán özvegységre jutott ara elveszíti szárnyait és megkezdi gyötrelmes asszonyéletét: teljesen egyedül alapít egy új kolóniát, amelynek királynőjeként egész életében a röpke légyott gyümölcseit szüli egymás után, mintha egy futószalag működne benne.
