Orbán Viktor éppen tíz éve jelentette be, hogy a Fidesz újjáépíti az országot. Az Itt az idő címmel tartott 2010-es évértékelőjében a Fidesz elnöke egy Emerson, Lake and Palmer-dalt idézett annak igazolására, milyen fontos, hogy változás legyen az országban.
A válogatott közönség előtt megtartott beszédet annak idején – persze pártállástól függően – sokan méltatták, bírálták. Utólag mégis az a legfeltűnőbb, hogy csaknem egy órán át a Fidesz elnöke képes volt úgy szónokolni, hogy szinte semmit nem árult el konkrétan arról, mire készül, ha kormányra kerül. Már tudjuk. Ezért lehet tanulságos szavainak előcitálása tíz év távlatából. Egyebek között az, mennyire tartotta fontosnak, hogy az országnak erős vezetése legyen. Olyan, amelyik
képes helyreállítani Magyarország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezzen bennünket a nagyvilágban.
Azt mondta, olyan kormány kell,
amely felelősséggel kezeli a pénzügyeket, és amelyre nem nyomta rá bélyegét a bűnözés, a hatalommal való visszaélés.
Tíz év elteltével különösen pikánsnak nevezhető, hogy annak idején mit mondott az állam és a nemzetgazdaság kapcsolatáról, arról,
hogy a piacgazdaság megújulásához mégiscsak szükség van valamilyen erkölcsi abroncsra.
Szerinte 2009-ben új világ született, amibe Magyarország csak erős, biztos vezetéssel illeszkedhet be. Mítosznak nevezte, hogy az ország kicsi és nyitott, ezért kell alkalmazkodni más hatalmak (Bécs, Moszkva, Brüsszel, Washington) elvárásaihoz. Arról beszélt, le kell zárni a magyar kishitűséget tápláló kormányok korszakát, mert ő tudja,
hogy a magyarok többsége a kishitű, alamuszi, oldalra pislogó alkalmazkodás helyett az eszünkre, szorgalmunkra és tehetségünkre épülő magyar jövőben szeretne élni.
Az elmúlt nyolc év kontra a józan ész
Azt mondta, szinte alig felmérhető kárt okozott a Gyurcsány-korszak, de ő hisz Magyarország jövőjében, abban, hogy
a félelem és a kudarc korszaka hamarosan véget ér Magyarországon.
Azt mondta, a változáshoz józan ész kell, mert talán az a
legősibb kapocs az ember és a valóság között. (…) Valójában nem más, mint a valóság iránti közös érzék.
Azt mondta, azért kell változtatni, mert az ország letért a józan ész útjáról, hiszen szembement a józan ésszel, amikor a baloldal igazi oligarchákat választott vezetőinek.
Olyan embereket, akik mindig és csak az azonnali, közvetlen haszonban képesek gondolkodni, csak a saját érdekeik, csak a magáncéljaik érdeklik őket. Ennek következtében a kormányzás fő motívumai magáncélok és magánügyek lettek. A kormányzat elfordult az emberektől, ezáltal törvényszerűen elrugaszkodott a valóságtól, a mindennapi élettől is.
Azt mondta, a józan ész szerint minden szélsőséges veszélyes, a 2010-ben hatalmon lévők azért, mert „a törvények fölé helyezték magukat”. Úgy gondolták, „bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett”. Orbán a Jobbik nevének említése nélkül felidézte, hogy a másik szélsőség azért veszélyes, mert „törvényen kívül helyezi magát – azt gondolván, hogy céljai elérése érdekében akár az erőszak is megengedhető”.
A szélsőségek hajtóanyaga – sose feledjük el – a gyűlölet. A gyűlölet nem békíthető össze az igazsággal, nem tűri a józan észt, és elutasítja az áldozatkészséget. Ezért van az, hogy gyűlöletből nem születik újjá semmi. Ezért van az, hogy a szélsőségekben sosincs igazi erő, amely képes valódi és gyökeres változtatásokra.
Orbán azt ígérte, a hibákat kijavítják, elszámoltatják a szocialistákat, éspedig azért, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer az, ami az elmúlt években a magyarokkal történt.
Nem hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek egy olyan országot, ahol a törvény egyszerűen nem vonatkozik a hatalmon lévőkre, ahol a hatalmasoknak nem kell felelniük semmiért, míg az átlagembert apró mulasztásokért is előveszik. Mi, mai magyarok olyan országot akarunk a gyermekeinkre hagyni, ahol a törvény szava mindenkire vonatkozik, és kivétel nélkül, és ahol minden embernek – a politikusoknak is – vállalniuk kell a felelősséget szavaikért és tetteikért.
Nem az oligarchikus kormányzásra
Orbán ezt követően hosszú percekig szónokolt arról, miként kell a politikának ismét az emberek felé fordulnia. Bár az utóbbi években kormányzása igen erőteljesen teljesített a szimbolikus ügyekben, akkor azt mondta, a távoli, megfoghatatlan ideákat követő kormányok elszívják a társadalom energiáit, megbénítják az országot, ezért vissza kell térni azokhoz a közös értékekhez, amelyek összekötik a nemzetet. Ilyennek nevezte a munkát, a családot és az otthont.
Ezeket, valamint az egészséget és a rendet nemzeti ügyeknek nevezte, de úgy vélte, az ország újjáépítését a gazdaság talpra állításával kell kezdeni, mert az a legfontosabb nemzeti ügy. Szerinte ehhez le kell számolni azzal, hogy a piac mindig helyesen működik, a spekulánsok helyett a vállalkozókat, a becsületes munkából élőket, a termelést kell támogatni.
A XXI. századi magyar gazdaságot nem lehet (…) a jelenlegi oligarchikus módszerekkel kormányozni.
Úgy vélte, vannak olyan jövedelmek, amelyek nem tolerálhatóak, mert semmi közük a teljesítményhez. Márpedig a gazdasági rendszernek figyelembe kell vennie a biztonság, a védelem, az igazságosság és a méltányosság iránti igényeket.
Számolni kell az emberek erkölcsi követeléseivel és a polgári méltóságuk iránti igényekkel.
Ekkor jelentette be, hogy meggyőződése, az a jó, ha minél többen végeznek hasznos munkát.
A józan ész tehát azt diktálja, hogy tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre.
2020-ra egymillió munkahely
Ezért kell a kis- és középvállalkozásokat támogatni, megvédeni a magyar terméket, árut, földet és vízkészletet. Bejelentette, hogy a nemzetközi versenyképesség miatt meg kell menteni a szétvert egészségügyi rendszert, rendezni kell a háziorvosok és a kórházak helyzetét.
Nem lehet tovább tétlenül nézni, hogy az orvosaink száz- és ezerszám külföldre mennek, és eközben kórházaink súlyos sérülteket nem tudnak fogadni. Több orvosra és több ápolóra van szükségünk ahhoz, hogy felére csökkentsük a várakozási időt, és ne forduljon elő, hogy súlyos beteg vagy sérült ember nem kap azonnal orvosi segítséget.
Azt is biztosra vette, hogy minden becsületes magyar rendet és közbiztonságot akar. Azt ígérte, komoly erőfeszítéseket tesznek azért, száműzzék a félelmet az utcákról, terekről otthonokból. A gyenge kormányra vezette vissza, hogy 2010-re elszabadult a bűnözés. Ezért határozottan kimondta:
a bűnözők ellen harcolni kell, akárkik is azok. Mindegy, hogy milyen a vagyoni helyzetük, a kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak-e, a bűnözőket törvény elé kell állítani és felelősségre kell vonni minél gyorsabban.
A szociális biztonság széthullását is a Gyurcsány-korszakkal magyarázta, és úgy vélte, azt helyre kell állítani, mert erőforrás a nemzetnek.
Minden egyes megszülető gyermek befektetés,
amely sokszorosan megtérül az országnak, amikor képzett, egészséges felnőttként részt vesz a javak előállításában.
Orbán Viktor azt mondta, a választások után a kormányzásnak ezeket a nemzeti ügyeket kell képviselnie. Felidézte, a Facebookon egy szurkolója azt üzente neki, beszéljen arról:
Az elmúlt nyolc év hagyatéka: Lopni dicsőség. Hazudni kötelesség. Ütni öröm. Itt az idő, hogy ennek véget vessünk.
Ebből arra következtetett, hogy a magyarok minden tiszteletet megérdemelnek, amiért a szocialisták kormányzása ellenére nem omlott össze az ország. Ez erőt adhat a kétkedőknek is, akiket a sok kudarc, csalódás után megértett és biztatott.
Megértem azokat a gyermekeikért aggódó szülőket, akik azt mondják, hogy Magyarországnak ma nincs jövőképe, nincsenek céljai, és attól félnek, hogy gyermekeik előbb-utóbb elhagyják az országot.
Csalódott, dühös emberek milliói
Értette a nemzet távolabbi jövőjéért felelősséget érzőket is, akik arra vártak választ, mihez kezd a Fidesz a népesedési válsággal, az oktatással, a vállalkozó szellemmel, a kutatással hosszútávon. Ezt nem árulta, ugyanakkor megüzente, a változás az élet minden területére kiterjed majd. Ehhez pedig a szélsőségeseknek nem lesz elég erejük, őket támogatni ezért eltékozolt lehetőség. Üzent a csalódott baloldali szavazóknak is, azt üzente, nem várja, hogy megváltoztassák a fölfogásukat, de arra kéri őket, támogassák a nemzeti ügyeket. Rájuk is számított az ország újjáépítésében, hogy ők is változás nyertesei legyenek.
Az ország egyik fele csalódott, a másik dühös. Csalódott, mert rászedték, becsapták, visszaéltek a bizalmával. A másik fele meg azért dühös, mert előre látta, hogy így lesz, és azt is tudja, hová juthattunk volna nyolc év alatt, ha nem hagyjuk magunkat rászedni.
Azt mondta, a csalódott és dühös emberek milliói miatt a politikának átjárót kell találnia a szóértés, az együttműködés és a remény világába.
Gyűlöletkampányok és hazugságbeszédek okozta lehangoltság, hitetlenség, ölbe ejtett vagy éppen tehetetlenül széttárt kezek korszakából kell áthajóznunk a nagy tervek, a tetterő, a cselekvés, a kölcsönös bizalom és a közös siker korszakába.
Orbán Viktor az elbizakodott Fidesz-szavazóknak Puskás Öcsi közismert mondását idézte, a helyzethez igazítva: kis különbség – kis változás, nagy különbség – nagy változás. Azt mondta, ő hisz abban, hogy a magyarok képesek arra,
hogy a hazugság helyett az igazságot válasszák, kapzsiság helyett az önzetlenséget, az ostoba, mohó zsarnokság helyett a demokratikus, józan észt, uszítás helyett a megbékélést és korrupció helyett az áldozatkészséget. Tagadás helyett a hitet és hatalmaskodás helyett a szolgálatot.
2010-es évértékelése végén bejelentette, az országnak egy erős kormány kell, amely képes feledtetni a szégyent, amit a Gyurcsány-korszak okozott. Olyan kormány, amelyet
nem kell szégyellnie az országnak.
A gyengék leváltására ő és a Fidesz készen állt. Ezt volt Orbán Viktor utolsó olyan évértékelő beszéde, amit ellenzéki politikusként mondott el. Azóta tíz év telt el, de Madách Imrétől tudjuk, ez nem számít.
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.(Az ember tragédiája, Lucifer; harmadik szín)
Orbán Viktor kedden Rómában, az Edmund Burke Alapítvány Nemzeti konzervativizmus című konferenciáján egyébként szintén utalt 2010-es ígéreteire. Azt mondta, amikor fiatal volt, a populizmus azt jelentette, hogy egy politikus ígér valamit, de nem tudja megvalósítani. De ha egy politikus megígér valamit, és azt végre is hajtja, az nem populizmus, hanem demokrácia. Példának hozta, hogy kormánya 2010-ben egymillió új munkahely létrehozását vállalta 10 év alatt, és most, 860 ezer új munkahelynél tartanak.
Kiemelt kép: Soós Lajos / MTI
