Egy kaland kezdete
A múltról sok mindent elmond, hogy a magyar női válogatott (amely története során a második legtöbb válogatott mérkőzést, 83-at játszotta Norvégiával) 1970 és 1987 között 28 mérkőzést vívott az északi riválissal, és mindet meg is nyerte. 1987. november 12-én, Steinkser városában meglepetést is keltett, hogy Norvégia 25-19-re nyert, pedig akkor már túl volt a világ az első sokkon, az 1986-os vb-bronzon.
A skandináv válogatott addig nem járt olimpián, az addigi nyolc vébéből négyre nem kvalifikálta magát, a legjobb helyezése 1971-ből és 1982-ből egy-egy 7. pozíció volt.
A változást és a nagy áttörést Sven-Tore Jacobsen 1984-es kapitányi kinevezése hozta meg, aki mert előregondolkodni és fiatalítani. Hanne Heghnek adta a csapatkapitányi feladatot, és olyan fiatalokban bízott, mint Trine Haltvik, Ingrid Steen és Cathrine Svendsen.
Ugyanakkor a vb előtt senki sem gondolt bravúrra, főleg úgy, hogy az utolsó felkészülési mérkőzésen sima, 30-19-es vereséget szenvedett a bombaerős keletnémetektől. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a legjobb kapus, Turid Smedsgaard be sem került a keretbe, míg a Kína elleni nyitó mérkőzésen Linn Siri Jensen megsérült. De ami akkor válságnak tűnt, végül nyerő lett, a harmadik számú kapus, Kjerstin Andersen ugyanis felnőtt a feladathoz, és a Kínától elszenvedett vereség után vezéregyéniséggé nőtte ki magát.,
Csehszlovákia és Japán legyőzését követően a középdöntőben Dél-Korea és az NSZK is elbukott, a Románia elleni iksszel pedig jöhetett az NDK elleni bronzmeccs. Ott Andersen szenzációsan védett, és ki emlékezett már a vb előtti 11 gólos vereségre: Norvégia 23-19-re nyert, és 1965 óta az első nyugat-európai csapat lett, amely vb-érmet nyert.
Ez egy kaland kezdete volt, Norvégia néhány évvel az igazi fal lebontása előtt már megrengette a keleti blokkot
– mondta a TV2.no kézilabda-szakértője, Bent Svele.
Eftedal ikonikus pillanata
A vb-bronzzal együtt járt a szöuli részvétel, Norvégia élt a kvalifikáció adta lehetőséggel és végül története első olimpiáján a második lett. Ezek után az 1990-es világbajnokság 6. helyezése kiábrándító volt, hiszen ezzel az olimpia részvétel lehetősége is elszállt. Volna, ha…
A jugoszláv politikai helyzet miatt végül Norvégia mégis ott lehetett Barcelonába, ahol esélytelennek tartották az elődöntőben a Független Államok Közösségével szemben. Mégis összejött a győzelem, Siri Eftedal két másodperccel a vége előtt győztes gólja a norvég kézilabda egyik ikonikus pillanatává vált.
A döntőben aztán az történt, ami a csoportmeccseken is, Dél-Korea másodszor is simán győzött, azaz az aranyéremhez vezető egy lépés még mindig hiányzott.
Amikor Grini megmentette kapitányát
1994-ben Jacobsent egy női edző, Marit Breivik követte, aki hálátlan feladatot kapott, és úgy tűnt, meg is haladja az erejét. A sportág első Európa-bajnokságán csak bronzérmet szerzett (a helyosztón éppen a Laurencz László vezette magyarokat verte 24-19-re), majd az 1995-ös világbajnokságon és az 1996-os olimpián csupán a 4. helyet csípte meg.
Úgy tűnt, Breivik állása is veszélybe kerül, ha nincs érem az 1996-os Eb-n, ahol már majdnem a csoportmérkőzéseken sikerült elbukni. Románia ellen pontra volt szükség, de az utolsó másodpercekre a románok 26-25-re vezettek, és náluk volt a labda. Ám a legrutinosabb játékosuk, Mariana Tirca hibázott, Trine Haltvik hetest harcolt ki, amit Kjersti Grini bedobott. Döntetlen és továbbjutás.
Az elődöntőben Ausztriát 22-20-re legyőzte a csapat, és Dániától ugyan kikapott a fináléban, Grini megmentette Marit Breivik karrierjét.
Tjugum és Leganger
Az 1997-es vb-ezüst előrelépésnek számított, de a nagy áttörés 1998-ben következett be. A hollandiai Európa-bajnokságon Marit Breivik két kapusnagyágyút nevezett a keretbe, Cecilie Legangert és Heidi Tjugumot. Hagyta, hogy ketten úgy osszák le egymás között a meccseket, hogy egyszer egyikük, másszor a másikuk védjen, teljesítménytől függetlenül. Szerencséjükre mindketten elképesztő formában voltak.
Az utolsó, Dánia elleni csoportmérkőzésen Tjugum szenzációsan védett, Norvégia 28-19-re győzött is, ennek ellenére a megbeszéltek szerint Leganger állt a magyarok elleni elődöntőn a kapuba. A legnagyobb bánatunkra. Norvégia ugyanis 28-14-re nyert, Leganger 26 lövést háríttott, 67 százalékkal (!) védett.
Az elv azonban nem változott, a döntőt Tjugum kapta, magabiztos teljesítményével megalapozta a 24-16-os győzelmet és Norvégia első Európai-bajnoki aranyérmét. A válogatottban ekkor is feltűnt néhány új arc, Else-Marthe Sörlie Lybekk vagy Mia Hundvin.
Az 1999-es, hazai rendezésű vébén már nem volt kérdés, ki az esélyes, bár a csoportmérkőzések során Hollandiától elszenvedett hatgólos vereség sok mindenkit meglepett.
De aztán az egyenes kiesés során nem volt kegyelem, Ukrajna Magyarország és Ausztria legyőzése után a döntőben 25-24-re verte hosszabbításban Franciaországot, és begyűjtötte első vb-érmét is. Úgy persze könnyű volt, hogy két kapusa közül Tjugum 43, Leganger 49 százalékkal védett a világbajnokságon – utóbbit az ukránok azóta is emlegetik, a nyolcaddöntőben nyolc hetest is kivédett ellenük.
Csalódás a horvátországi vb-n
A sydneyi olimpia bronzérme után egy kis csapatátalakítás kezdődött, ennek érdekében fel is áldozták a 2000-es romániai Európa-bajnokságot, amit a magyarok megnyertek, Norvégia viszont csak a 6. lett. Aztán a 2001-es vb- és a 2002-es Eb-ezüstérem azt mutatta, sikerül visszakapaszkodni a legjobbak közé.
A cél az olimpiai aranyérem volt, ehhez a horvátországi világbajnokságon kellett volna kvalifikációt szerezni. A sydneyi olimpia óta ismét ott volt a válogatottban Cecilie Leganger és Heidi Tjugum, a mezőnyben pedig a Gro Hammerseng vezette új generáció vb-aranyat ígért.
Minden készen állt a nagy dobásra, de a nyitó mérkőzés mégis azt mutatta, valami nem állt össze. Breivik meglepő módon Katrine Lundét állította a kapuba, aki nem fogott ki jó napot, Ukrajna 30-29-re győzött.
A vereségnek a középdöntőben lettek következményei, mert Magyarországot le kellett győzni. A félidőben a magyarok 14-11-re vezettek, amikor a norvégok váratlan segítséget kaptak egy áramszünettel. Majdnem két órába telt a hiba kijavítása, amíg a magyar játékosok dohányzással múlatták az időt, a norvégok öltözőjében Tonje Larsen aerobikkal kombinált stand-upot mutatott be. A meccs folytatódott, az északiak feltámadtak, de a 24-24-es döntetlen nem volt elég az elődöntőhöz.
Az olimpiai szerepléshez egy esély maradt, az 5. hely megszerzése, de Spanyolország története legjobb teljesítményét éppen akkor aratva nem hagyta kicsúszni kezéből a kvótát.
Nye Norge
A vb kudarca fordulópontot jelentett Marit Breivik életében is, a norvég edzőnő mindent elkövetett, hogy megtudja, mi okozta kudarcot, és hogyan lehet ezen javítani. A konklúzió végül az lett, hogy a jó védekezésből meginduló villámgyors támadásokra kell építeni –jött is az új név, Nye Norge, azaz Új Norvégia.
Ehhez adott volt egy új generáció Hammersenggel, Karoline Dyhre Breivanggal, és egy magyarországi Európa-bajnokság, ahol a csoportmeccseken és a középdöntőben nem találtak legyőzőre. Következett az elődöntő és a házigazda a vadonatúj Papp László Sportarénában.
„Valójában csak az volt a kérdés, hogy mennyire nyernek a magyarok. De amíg Breivik és csapata újraértékelte a meccset és taktikai tervet készített, addig a magyarok úgy mentek ki magabiztosan a pályára, hogy egy másodpercet sem készültek Norvégiára.
Kiss Szilárd szövetségi kapitány taktikai öngyilkosságot követett el, amikor három játékost is cserélt támadás-védekezés között, mert ezzel teret engedett Norvégia villámgyors ellentámadásainak. A tízezer lelkes magyar néző egyszerűen nem értette, mi történik. Norvégia 44-29-re nyert készen állt a döntőre
– írta a tv2.no portál.
Az aranyat nem is nyerhette más: Dánia 27-25-ös legyőzésével veretlenül lett világbajnok Norvégia.
Breivik a csúcson távozott
Breiviknek már csak az olimpiai aranyérem hiányzott, így a cél az volt, hogy ezúttal a kvalifikációs vébét ne rontsák el. A 2005-ös vébét pihenésnek szentelték (a 9. helyet nehéz mással magyarázni), a 2006-os Eb-t hibátlanul, nagy fölénnyel megnyerték, így esélyeként utaztak el a 2007-es franciaországi világbajnokságra. Ott ugyan kikaptak a döntőben az oroszoktól, de az alapcél, az olimpiai kvóta megszerzése teljesült.
Pekingben nem volt ellenfél, a válogatott nyolc győzelemmel, +63-as gólkülönbséggel olimpiai bajnok lett, Breivik pedig végre megszerezte a hiányzó aranyérmet. Ezzel beteljesítettnek érezte a feladatát, 2008-ban még összehozott egy Eb-aranyat, aztán bejelentette, nem hosszabbítja meg 2009. május 31-én lejáró szerződését.
Utódja segítője, Thorir Hergeirsson lett.
Hergeirssonnal minden összejött
Hergeirsson nehéz örökséget vett át, ám nagyszerűen élt a lehetőséggel. Első világversenyén, a 2009-s vébén csak harmadik lett Norvégia, de 2010-ben Eb-t, 2011-ben vb-t nyert – így egyszerre birtokolta mindhárom világverseny aranyérmét. (Erre korábban csak Dánia volt képes, amely az 1996-os olimpiai és Európa-bajnoki arany után 1997-ben világbajnoki címet szerzett.)
A londoni olimpia aranyérmével három év alatt megcsinált azt a mesterhármast, amire Breiviknek tíz évet kellett várnia, majd amikor 2014-ben megnyerte az Európa bajnokságot, és 2015-ben visszavette a vb-címet, másodszor is elmondhatta, hogy minden tornán Norvégia a címvédő.
Ilyen magasságból törvényszerű a visszaesés, a csapat a 2016-os Európa-bajnokság óta nem nyert aranyérmet (egy vb-ezüst azért ebbe az időszakba is belefért), viszont a mostani világbajnokság tapasztalatát felhasználva, egy jó olimpiai selejtezővel Tokióban ismét aranyvárományos lehet.
Kiemelt fotó: Marit Breivik és Thorir Hergeirsson (AFP/Philippe Huguen)
