Váncsa István: De libertate christiana
Utcafórumot szervezett múlt hét péntekre a Kontúr Közhasznú Egyesület (KKE) azoknak a Hős utcai lakosoknak, akik rövidesen nemcsak fórumozni fognak a közterületen, hanem ott fognak lakni is. A KKE fiatal szociális munkásokból, szociológusokból, pszichológusokból, jogászokból álló civil szervezet (NGO), s mint ilyen, legkeresztényibb kormányzatunk halálos ellensége, viszont korábban ártalmatlannak mutatkozott. Tagjai eleinte a Hős utcai gyerekek számára szerveztek szabadidős programokat, sportfoglalkozásokat, sőt többnapos nyári alkotótáborokat is, efölött az önkormányzat még hajlandó volt szemet hunyni. Amikor azonban olyasmibe ütötték az orrukat, amihez semmi közük, vagyis lakhatási problémák tárgyában fontoskodtak, akkor a cérna elszakadt. A KKE egyszer csak az utcán találta magát, hivatali helyiségét ugyanis az önkormányzattól bérelte, szerződését pedig felmondták. Nyilván nem gonoszságból, hanem azért, hogy ha már evvel foglalkozik, tapasztalja is meg, milyen az élet a híd alatt.
Kovács Zoltán: „Ne játssza a mártírt!”
Mégiscsak lennie kell Magyarországon egy gyárnak, ahol a népbutítási eszközök ilyen orbitális mennyiségű és változatosságú termékének az alapanyagát legyártják, tárolják, majd méretre vágva leszállítják a megrendelőnek. Esetünkben a magyar kormánynak. Kisiparilag ez nem mehet. Éveken keresztül jártam délutánonként a Népszigetre, és amint ellépdeltem az azóta már jórészt eltűnt hajógyári irodaépületek mellett, mindig magával ragadott a Meder utcából is jól látható energikusan gondolkodó tervezőmérnökök alakja, amint erejük megfeszítésével próbálnak még az utolsó percekben is valami meglepő, váratlan és termékeny gondolatot papírra vetni. Elemében volt a gyártmányfejlesztés, a technológiai szekció, ritkuló hajú mérnökemberek, homlokukon fölfénylő izzadságcseppekkel. Ezért is volt talán olyan sikeres a hazai hajó- és darugyártás. Nem tudom, hova lettek ezek az emberek, meg hova lett a gyár, megvan-e még a Népsziget a partról ívelő gyaloghíddal. Megvan-e még a Duna, vagy azt is elbugázták már sikeres és tehetséges magyar üzletemberek.
De a gyárra jól emlékszem. És gondolom, pontosan ilyen látványosan dolgoznak ma is a tervezők, csak hajó- és darutestek helyett szorgos kezük alól a zagyvaságok kimeríthetetlen tárháza kerül ki, és terjed az országban a rezsibiztos közintézményével kezdődően a bérkommandón keresztül, mondjuk a futball- és Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti stallumáig bezárólag. Az egyéb, töméntelen mennyiségű zagyvalék, vérbő hülyeség ugyanilyen képtelenség, egy tőről fakad a kormányzat kommunikációs és ideológiai agytrösztje, a végállomás pedig a megrendelő maga, természetesen a kormány, a láncnak a tetején pedig a főfogyasztó, a kormányfő.
Kornai János: Frankenstein erkölcsi felelőssége
Két hónapja jelent meg előbb angolul, majd magyarul „Frankenstein erkölcsi felelőssége” c. cikkem. Nem tudom, hogy valójában mekkora a visszhang, de válaszolni szeretnék arra, ami ebből hozzám eljutott, akár mert szerzője valamilyen formában publikálta, akár mert velem élőszóban vagy levélben közölte.
A visszhang, amint az várható volt, tartalmilag nem egységes; a teljes egyetértéstől az éles visszautasításig számos változattal találkoztam. Témánként eltér a visszhang eloszlása.
Markó Béla: Visszasírt kudarc – Nagy-Britanniától Úzvölgyéig
Közel negyedszázada, hogy a brit kormány meghívására egy hetet tölthettem a szigetországban. Afféle rövid tanulmányút volt ez, elsősorban az ottani etnikai problémák megoldását akarták bemutatni az RMDSZ elnökének. Persze a számomra összeállított programból az is kiderült, hogy minden jóindulatuk ellenére nem egészen értik ők sem a mi sajátos helyzetünket, pedig analógiát erre éppen lehetett volna találni náluk is, ha nagyon akarják. Elvittek például Birminghambe, ahol elsősorban a bevándorlók integrációjáról kaptam valóban tanulságos információkat, de mi tagadás, ebből a mi helyzetünkben vajmi keveset tudtam volna hasznosítani. Legfeljebb most, két és fél évtized múltán ötlik fel bennem, hogy a briteket már akkor is foglalkoztatta a migránskérdés, amit felénk, Kelet-Közép-Európában csak mostanában fedezett fel a politika, és most sem mint megoldandó problémát, hanem mint a közvélemény manipulálására kiválóan alkalmas témát.