Az elmúlt több mint hat évtizedben a nagyszemű főemlős igen ritkán került az ember szeme elé, ezért a tudósok azt feltételezték, hogy már kihalt. Mindössze négyszer sikerült 1937 óta meglesniük a tudósoknak, 2002-ben pedig a kutatók a szemében visszatükröződő fény alapján azonosították az aprócska állatot – olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.
A kutatók szerint a Horton-síksági karcsú lóri azért oly ritka, mert egyre szűkül természetes élőhelye – az erdőket kivágják, hogy minél több területet nyerjenek a teaültetvények számára.
A felvételek a londoni Zoológiai Társaság EDGE-programja keretében készültek, amely az evolúciós szempontból unikális és globálisan veszélyeztetett állatokkal foglalkozik. A társaság a kihalás szélére sodródó fajok esetében azt próbálja felbecsülni, hogy hány egyedük élhet természetes élőhelyén.
A Srí Lankán készült képeken a karcsú lóri felnőtt hím egyede látható. A faágon ülő főemlősnek rövid felső végtagjai, s hosszú, tömött bundája van. A felvételeket 200 órás kemény munkának köszönhetően, ezernél több éjszakai megfigyelés során sikerült elkészíteni.
A csapat nem csupán felvételeket készített, hanem sikerült befognia három élő egyedet annyi időre, amíg megvizsgálták őket.
“Fantasztikus érzés, hogy a világon elsőként sikerült felvételeket készítenünk a karcsú lóriról, és bebizonyítanunk, hogy nem tűnt el a Föld színéről” – hangsúlyozta Craig Turner, a londoni Zoológiai Társaság biológusa.
A karcsú lóri aprócska, éjszakai életet folytató főemlős, amely kizárólag India és Srí Lanka déli részének trópusi erdeiben él.
Testhosszuk mindössze 15-25 centiméter, s hatalmas, “csészealjnyi” szemekkel rendelkeznek, amelyek segítik az éjszakai rovarvadászatban.
A feltételezések szerint a vadonban csupán száz egyed élhet, ily módon a világ öt legveszélyeztetettebb főemlőse közé tartozik. Ugyanakkor a kutatók szerint oly kevés tudható a karcsú lórikról, hogy egyedszámuk esetleg a hatvanat sem éri el, így a világ legritkább állatai közé sorolhatók.
