Amerikai pszichológusok szerint a „drámakirálynők” egyáltalán nem boldogok. A végeláthatatlan hisztik mögött tulajdonképpen egy összezavarodott személyiség bújkál, aki hajlamos az önsajnálatra, és az esetek többségében B-terv nélkül vág neki a teendőinek. Ha váratlan helyzettel találja szemben magát, összezavarodik, magába fordul, és a körülményeket okolja azért, mert valami nem sikerült. A “drámakirálynők” többsége nehezen viseli azt az érzelmi hullámvasutat, amire önként szállt fel és szívesen szabadulna belőle, nem is beszélve a családról és a barátokról.
A hisztik hátterében Tom Ferry, életvezetési tanácsadó szerint a figyelem áll. Ezek a személyiségek mindennél jobban vágynak a megkülönböztetett figyelemre, amit úgy érzik csak azzal nyerhetnek el, ha túldramatizálják a velük történteket. A szakértő rámutat arra is, hogy mindenkivel történnek kisebb-nagyobb tragédiák: válás, anyagi problémák, balesetek. A legtöbb ember képes továbblépni és nem próbálják meg magukra felhívni a figyelmet, ezzel ellentétben a „drámakirálynők” a probléma, a történés rabjává válnak és képtelenek szabadulni a helyzetből. Sajnálják magukat és elvárják a többiektől, hogy sajnálják őket, figyeljenek rájuk.
Az esetek többségében megoldást jelenthet, ha a “drámakirálynő” önsajnálat helyett váratlan helyzetekre is felnőtt mód reagálna, illetve ha nem állandóan a drámáján járna az esze, hanem kreatív dolgokon, saját magának segítene továbblépni a problémáján.
