Majdnem két évet kellett várnunk a Trónok harca folytatására (egyelőre csak az HBO GO-n lehet megnézni felirattal), hogy végre elérjünk a Másokkal vívott háborúhoz, és hogy megtudjuk, kinek sikerül élve megúsznia az összecsapást. Olyan kérdésekkel tölthettük a szünetet, hogy vajon Havas Jon (Kit Harington) és Daenerys Targaryen (Emilia Clarke) egy párként küzdenek-e, Jon megtudja-e az igazságot a szüleiről, és Cersei Lannister (Lena Headey) hogyan képes túlszárnyalni a saját gonoszságát. Elég időnk volt gondolkodni és elmélyedni az elméletek sűrűjében, most azonban tényleg csak hetek – pontosabban hat hét – választanak el bennünket a megoldástól. Az első 50 percen túl vagyunk, és azt kell mondjuk, hogy ennyi felüdülés talán járt a háború borzalmai előtt, még akkor is, ha elvettették a sulykot a készítők (David Benioff és D.B. Weiss a sorozat atyja, a nyolcadik évad első részét David Nutter rendezte). A sorozat kielégítette a rajongók igényeit, így vagy úgy mindenkit összehozott, de ne felejtsük el, hogy minden bizonnyal ez az epizód volt a legvidámabb mindközül. Hullanak itt még fejek.
Mielőtt nagyon belemerülnénk a spoilerekbe (szólunk időben!), pár dolgot azért elmondhatunk a filmes látványt simán megugró nyitásról általánosságban. Egyből a főcímnél jött az első meglepetés: hét évadnyi térkép után a bevezető lazult, átalakult az alkotók nagy örömére. Az Elastic (ők készítették a Westworld, a True Detective és a Crown intróját is) stúdiója elmondta a Buzzfeednek, hogy boldogan építették újra a bevezetést, hogy a helyszínek mélyére lássunk. Ugyanúgy érdemes figyelni az intrót, mint eddig, hiszen apró elszólások akadhatnak a sorok között, és közelebb repülünk a Falhoz, illetve Dereshez is.
A fonalat szerencsére hamar fel tudjuk venni, és egy pillanat alatt ugorhat be minden apró szál és szereplő a korábbi évadokból. Az egész első rész tulajdonképpen egy All-Star-játék, amiben csak a halott szereplők nem bukkanak fel. Egyelőre. Érzelmes és rettentő kínos találkozásoknak lehetünk tanúi, ami egyértelműen egy szerencsés marketing a feszültség fenntartása mellett. A drámai reunionok és a lázas készülődés között egyensúlyoz a Trónok harca. Néha olyan vidám a hangulat, hogy el is felejtjük, mekkora a tét, és hogy a kék szemű Mások pár városnyira álldogálnak valószínűleg egy élőhalott sárkánnyal a nyomukban. Ez a túlságosan felhőtlen újraegyesülés (már akinek) összezavarja a végjáték súlyát, de talán hetek múlva visszanézve már egészen máshogy fogunk a gondtalan nyitásra emlékezni. A Starkok a kezdetek óta nem voltak ilyen vidámak, és nem voltak ennyire egyben, a régi ellenségek kezet ráznak, a sérelmek elsimulnak. Aztán jöhet a kasza. A George R. R. Martin regénye alapján készült produkció mindig is ahhoz értett a legjobban, hogy bemutassa: a hősök mulandóak, senki sincs biztonságban, és minden megszeretett szereplőt elveszíthetünk. Ez a nyolcadik évadban sem lehet másképp, szóval használjuk ki az előkészületeket.
A hat rész után a nagy semmi következik. Nincs újabb esély, a Trónok harca véget ér. Hogy olyan legyen ez a vég, amilyet mi – vagy a legtöbben – szeretnénk, ahhoz csak annyi kell, hogy Daenerys Targaryen egyesült serege legyőzze az Éjkirályt. Más nem. A békés szövetséget nehezíti, hogy Északon mindenki elfogadja-e Daeneryst, kiderül-e, hogy tényleg ő a jogos trónörökös és Cersei mit forgat a fejében Királyvárban. Milliókat rázott ki a hideg, mikor ennyien egyesültek Westerosban, hogy megsemmisítsék az igazi ellenséget. De ez a szükség szülte szövetség ingatag: szinte tapintani lehet a feszültséget Sansa Stark (Sophie Turner) és Daenerys Targaryen között, a két dudás egy csárdában tipikus esete. Mind a kettő büszke, igazi túlélő, de nem az a behódolós fajta. Ebből pedig még lesz konfliktus, annyi fix.
Azonban nincs idő ilyesmire, a közeledő veszély nem engedi, hogy egy percre is lazsáljunk, és Sansa túl sokat foglalkozzon a Daenerys iránt érzett szimpátiájával. Azzal viszont annál inkább érdemes törődni, hogy a csapat egy halottnak hitt sárkány híján van a Mások ellen, és a fagyos Észak nem egy Targaryennek vagy a tűzhányóknak való vidék. A sárkányok nehezen is bírják a telet, alig esznek, és éppen ezért olyan furcsa az a jelenet, mikor az anyai aggódás után elviszi őket egy körre, hogy csókolózzanak kicsit Havas Jonnal a jég birodalmában. A sárkányok hirtelen jobban lettek, de az öröm átmeneti.
A rész két igazán erős pillanatot – és színészi játékot – tartogatott. A megtörhetetlennek hitt, majd megtépázott Cersei Lannister egy új férfival igyekszik erőre kapni. Euron Greyjoy-nak (Pilou Asbæk) ígérte magát a támogatásért cserébe, de a saját játékszabályai szerint akarja az frigyet. Euron arrogáns, pökhendi és vakmerő, úgyhogy nem kíván várni, Cersei pedig hamar rájön, mikor okos megadnia magát. Vagy mikor érdemes úgy tenni. Azt viszont nem tudjuk, hogy terhes-e vagy beteljesítheti-e Euron Greyjoy leghőbb vágyát, és szül neki (esetleg Jamie-nek) egy herceget.
A másik fontos momentum még inkább meghatározza az elkövetkezendő epizódok eseményeit. Samwell Tarly (John Bradley) Brad Stark (Isaac Hempstead Wright) unszolására rászánja magát, hogy elmondja Havas Jonnak az igazságot, hogy ő a Hét Királyság örököse. Lehet, hogy Ned Stark (Sean Bean) fattyú fiaként nőtt fel, de valójában Lyanna Stark és Rhaegar Targaryen törvényes gyereke, Aegon Targaryen. Jon behódolt Daenerysnek, lemondott a címéről, de mi van, ha a királynő megtudja, mit nyomozott ki Tarly? Megteszi vajon ugyanezt? Nagy tétekkel nem fogadnánk erre, lesz itt még vita elég az unokatestvérek között. De addig is lehet kombinálni, hogy a sárkány féltékeny-e Havas Jonra, mit üzentek a Mások Ned Umber (Harry Grasby) szakrális halálával, vagy Arya Stark lehúzhatja-e a listájáról Cersei Lannistert.
Kiemelt kép: HBO
