Azt mondják a közvélemény-kutatók, hogy Pécsett megszorítható a Fidesz.

Elvileg megszorítható, mert Pécs évek óta komoly válságban van. Nincs gazdasági fejlődés, nincs kitörés. Ilyen esetben az emberek nyilvánvalóan nem szívesen szavaznak a Fideszre, ez tavaly is érzékelhető volt, amikor függetlenként nyertem. De azért ahhoz, hogy ott valóban nyerni lehessen és valódi változásokat lehessen elindítani, mert ez két különböző dolog, valódi ellenzéki összefogásra lenne szükség. És olyan polgári jelöltre, aki mást szeretne csinálni, mint ami eddig zajlott.

Jelölt van.

Egy jelölt van, az MSZP, a DK és a Momentum által állított jelölt.

Jól érzékelem, hogy nem állna be mögé?

Ebben a formában biztosan nem. Mi akkor vesszük számításba Péterffy Attilát, ha aláírja a nyilatkozatot, hogy részt vesz az előválasztási procedúrán, és magára kötelező érvényűnek tekinti annak a végeredményét. Ha ő lesz az esélyes jelölt, akkor természetesen mindenki beáll mögé, ha viszont nem, akkor neki kellene visszalépnie az esélyesebb jelölt javára.

Önnek van favoritja Pécsett?

Nincs. Jelöltem sincs, de most már a látókörömbe került néhány ember, akikben van lehetőség.

Mond neveket?

Nem. Nincs rá felhatalmazásom. És nem akarok királycsináló lenni Pécsett, még véletlenül sem.

Pedig éppenséggel akarhatna az lenni, hiszen messziről ügy látszik, ön az egyetlen ellenzéki, akinek teljesítménye van a városban.

De inkább arra szeretném felhasználni a befolyásomat, hogy javítsunk például azon a számon, hogy Pécs 2014 óta 20 milliárdos adósságot halmozott fel a városvezetésnek köszönhetően. Ha megint egy olyan embert ültetünk oda, aki nem az embereket, hanem más érdekeket néz, akkor nem fogunk haladni semerre.

A más érdekeken mit ért? Csak azért kérdezem, mert a városi pletyka arról szól, hogy Péterffy Attila polgármesterjelölt-jelölt Puch László MSZP-pénztárnok és Bánki Erik fideszes képviselő egyezségének az eredménye.

Mondjuk úgy, a személyes tapasztalataim arra indítanak, hogy tovább kellene keresni a jó jelöltet. Olyan jelöltet támogatnék, aki más irányt képvisel.

Jó, ugorjunk. Tételezzük fel, lesz ilyen jelölt, nyer az ellenzék, aztán mi van? Kósa Lajos már most belengette, hogy az a város, amelyikben ellenzéki képviselő nyer, ne nagyon számítson pénzre. Mit tud csinálni egy város központi támogatás nélkül?

Mondhatnám példaként Szegedet. Mit tudtak csinálni? Hódmezővásárhely sem bukott meg, noha mindent megtesznek ezért. Ha lesz egy jó polgármestere ennek a városnak, akkor lesz sansza arra is, hogy ki lehessen kerülni az adósságspirálból, akkor is, ha nem barátságos a környezet. És optimisták is lehetünk, hiszen nem biztos, hogy ezek a hatalmi viszonyok fognak működni ősszel is. A Fidesz igen erőteljesen gyengülő fázisban van.

Azt gondolja, hogy meggyengül a Fidesz, ezért a kormány engedékenyebb lesz az ellenzéki városokkal?

Lehet.

Ha tisztelettudó vagyok, azt mondom: optimista.

Inkább realista vagyok. Elég öreg vagyok már, megéltem a nyolcvanas éveket is, amikor 100-ból 85 ember még 20-30 évet adott volna a Kádár-rendszernek, ehhez képest két év alatt megdőlt az egész. Ha egy emberen múlik egy rendszer, annak rövid távon van esélye, mert gyorsan meg lehet hozni a döntéseket, de hosszú távon egy ilyen rendszer sebezhető is. Ha jön egy válság, az Magyarországot borzasztóan fogja érinteni, mert Magyarország sebezhető. Ha csökkennek az uniós támogatások, és miért ne csökkennének, egészen más mozgástere lesz a kormánynak.

Nem vagyok közgazdász, de újságíróként azt látom, hogy a kormány lopja a távolságot. Készül a válságra, és gyűjt.

Amerre ki lehetne törni, az a versenyképesség lehetne. Olyan exportképes termékeket kellene előállítani a magyar cégeknek, amit a világpiacon el lehet adni. Csak ehhez kellene olyan szakképzett munkaerő, ami Magyarországon nincsen, hiszen aki volt, az elment külföldre. Az a 600-800 ezer ember mind jó munkaerő volt. Ha csak a pécsi Doktori Iskolát nézem, látom, hogy szűkül a létszám, mert a tehetségesebbje elment Pestre vagy egyenesen külföldre. Ezzel a játékosanyaggal nehéz lesz jól kijönni egy újabb válságból, komolyabb sérülések nélkül.

A monetáris tanács legutóbbi döntése is jelezheti, hogy nem vakon repül a kormány.

Persze, de nyilvánvaló, hogy az infláció növekedni fog, ezt meg kell állítani, ahogy a kamatok emelkedését is, és szűkíteni kell a hitelbőséget is, hogy a kamatok ne szabaduljanak el. De a válság jön, és az okozhat bukást.

Csak az optimizmusát akarom megtörni: nem hülyék ülnek a kormányban.

Senki nem is mondja. Az MNB 330 pontja között van sok jó megfontolás, csak nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megcsináljuk azokat, mert nincsenek lehetőségeink. Az uniós támogatásokat, amiket kaptunk az utóbbi években, a GDP 5-6 százalékát kitevő mértékben, nem technológiai újításokra vagy a tőke megújítására használtuk, hanem stadionépítésre. Hiába vannak tehát okos emberek akárhol, a magyar gazdaság belavírozta magát egy vagyonfelélésbe. Mint a Gyurcsány-kormány. A különbség az, hogy ez a kormány nem növeli az adósságot. Miért? Mert 3000 milliárdnyi magánnyugdíj-pénztári vagyont beforgatott, és évi 5-6 százaléknyi uniós pénzt is. De ettől a gazdaság nem lett versenyképesebb vagy kevésbé korrupt.

Na, jó, de megint megkérdezem, mindezzel együtt, mi van egy győzelem után akár Pécsett is?

A gazdaságban nincsenek csodák. Egy új városvezetés sem tud egyik pillanatról a másikra mindent széppé varázsolni, de lehet jelentős változásokat elindítani, a polgárokkal együttműködve, velük valóban kommunikálva. Nem ilyen álságos kérdőívekkel, hanem valódi párbeszéddel. A polgármesterjelölttől nem csak azt várjuk el, nyilatkozzon arról, hogy részt vesz az előválasztásban, hanem azt is, hogy bizonyos alapelveket tartson be. Számoltassa el a korábbi városvezetést, tegye nyilvánossá a közbeszerzéseket, kommunikáljon a polgárokkal, tegye demokratikussá a sajtót, mert helyi szinten minden sajtótermék fideszes, nekünk csak a Facebook maradt. Ezeket meg lehet ám csinálni. Például egy keretet hoznánk létre, amiből lehetne támogatni a nem kormányzati sajtó működését. Be kell vonni a pécsi vállalkozókat a város működtetésébe. Jött pénz Pécsre, de mindent pesti cégek vittek el, mondjuk a helyi közétkeztetést is például. Miért nem a helyiek? Tehát a város polgárai érezzék, hogy a város értük van. Ettől még ki kell találni, hogy mi legyen a bányák helyett. Pécs az elmúlt évtizedekben várta a királyfit fehér lovon, hogy majd jön a nagy befektető. Hát nem jön. Kis- és középvállalatoknak kellene újra beindítani ezt a várost. Tehát egészen más típusú gondolkodásra lenne szükség. De az igaz, hogy nem lenne egyből kolbászból a kerítés.

Ez rossz hír, sokan ezt várják. Szóval nem győzött meg. Lehet, hogy marad a Fidesz Pécsett?

Szerintem nem. A legutóbbi választás is mutatta, hogy az emberek fele nem szavazott a Fideszre.

A fele viszont igen.

De sokan azért szavaztak, mert onnan jön a pénz vagy politikai függés miatt. És az egyharmad meg azért, mert nem volt elég információja. Hogyan is lenne, amikor nincs valódi tájékoztatás.

„Ki kellene harcolni, hogy a közszolgálati tévé és a rádió naponta legalább két órán át adjon szót az ellenzéknek, a kormány által irányított megyei lapok pedig adjanak napi egy oldalt az ellenzéki pártoknak és köröknek. Ezt addig kell követelni, amíg meg nem kapjuk.” Ezt egy éve mondta.

De az ellenzék nem állt ebben össze. Ha lesz Pécsett ellenzéki városvezetés, meg lehet csinálni.

Ott volt az MTVA-székházban, decemberben?

Nem, januárban jártam arra.

Pedig a nyilatkozata alapján az ember arra gondol, hogy ön is ott járkál ki-be, és nem.

Ettől még egyetértek azzal, hogy ki kellene harcolni a helyünket. De nem biztos, hogy így, hogy ott éjszakázunk. Inkább legyen egy teljes körű ellenzéki konszenzus abban, hogy követelni kell azt, hogy a közmédiában megszólalhassunk.

Decemberben úgy tűnt, hogy az ellenzék radikálisabb lett, de az ön személyiségétől egy padlóra fekvés vagy odaláncolás kicsit idegennek tűnik.

Kétségtelen.

Viszont így nem is látszik a munkája.

Én azért remélem, hogy látszik. Nyilván a parlamenti munka elég nehéz, és elég áldatlan, hogy semmilyen javaslatunkat meg nem hallgatják, mindent lesöpörnek, a hozzászólásokra személyeskedéssel reagálnak, de azért nem szabad feladni. Gyors és látványos megoldások nincsenek, mindennapi aprómunkára van szükség. A magyar szellemi elitnek be kéne állnia mögénk.

A magyar szellemi elit éppen el van foglalva az Akadémia lebontásával. Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy tanácsokat adjon az ellenzéknek.

Az akadémiai értelmiség nálam is szelídebb, mégis látja, hogy nincs hová hátrálni. És úgy tűnik, hogy Palkovicsék leálltak.

Megint mondjuk így, optimista. Lovász László inkább azt mondta, hogy megzsarolták.

Az akadémiai dolgozók többsége szerint a kutatóhálózatot egyben kell tartani, erre adtak felhatalmazást az elnökségnek. Szerintem ez így is marad, és ha a kormány erőszakot tesz az akadémián, az elég látványos lesz külföldön is.

És? Érdekel valakit, hogy mit gondol a külföld?

Egyszer csak eljön egy pont, amikor robbanásszerű változások lesznek. 2008 nyarán a hitelminősítők azt mondták, hogy a Lehmann Brothers papírjai AAA minősítésűek. Szeptemberben bedőlt az egész, érti?

Várja ezt a gazdasági válságot, mint a messiást. Senki nem mert volna politikát építeni a Lehmann Brothers csődjére, annyira lehetetlen volt.

De mégis megtörtént.

De erre nem lehet politikát építeni, nem lehet várni egy következő Lehmann Brotherst, mert ez képzelgés és nem reálpolitika.

Nem, szerintem a folyamatok nem lineárisak. Nem becsülném le azokat az apró lépéseket, változásokat, amelyek a nagy változást hozzák.

Ha már apró lépések: hol vannak a szabadság kis körei?

Ha eljön Pécsre, látni fogja, hogy a helyiek ismerik a Mindenki Pécsért nevű mozgalmunkat, van a Helyi Ügyek Parlamentje, a Civil Akadémián legutóbb a lakhatásról beszélgettünk meg a tömegközlekedésről, vasárnaponként kimegyünk a vásárba, nem tudok úgy végigmenni a belvárosban, hogy ne szólítsanak meg. A szabadság kis körei egy hosszú építkezés. Elkezdtük kialakítani a közösségeket. Több száz év elmaradásban vagyunk, lassan megy.

Mennyire?

Nézze, mivel lehet magyarázni, hogy a ’89-ben az ölünkbe hulló szabadsággal semmit nem tudtunk kezdeni? Hogy harminc évvel később egy félfeudális társadalomban élünk? Ez egy individuális társadalom. Itt nem voltak kis közösségek. Maradi értékeink vannak, amelyek között nem szerepel a társadalmi szolidaritás vagy a demokrácia felett érzett felelősség. Ezeket újra kell építeni. Én ezt látom Orbánék legnagyobb hibájának. 2010-ben nem a jó oldalra álltak, hanem azt hitették el, hogy mi mind nagyon jók vagyunk, csak a külföld gonosz, de ők megvédenek minket a gonoszoktól.

De bejött.

Hát, Hitlernek is bejött a fasizmus. De az nekünk nem volt jó. Mi tesszük, amit tehetünk ez ellen.

Az eredményessége talán májusban, az EP-választáson majd lemérhető.

Igen, de szerintem a Fidesz magasan nyerni fog. Talán nem olyan mértékben, ahogy most számolják, szerintem fontos lehet az Európai Néppárttal való konfliktus, amelynek szerintem szakítás lesz a vége, így egyre többen belátják, hogy a párt jelentősen veszít a befolyásából.

De az az EP-választás után lesz, már ha egyáltalán szakítás lesz.

Talán van a társadalomnak egy olyan rétege, amelyik látja, mi történik.

Beleáll az EP-kampányba?

Két elemében igen. Propagáljuk az összefogást, valamint elkezdünk szavazóköri biztosokat toborozni, hogy minden szavazókörben legyen egy ellenzéki jelölt is. A múltkori választásokon ez nem sikerült.

Nagy csalások ennek ellenére nem voltak.

Nagy összegben nem fogadnék arra, hogy ez igaz. Az, hogy nyerni tudtam, annak sok összetevője volt, de az egyik legfontosabb, hogy minden szavazókörben volt ellenzéki biztos. December 12. óta nincsenek illúzióim. A parlamenti szavazógép azt írta ki, hogy 15-en nem szavaztak, és körülöttem meg ott volt 50 ember, aki felmutatta a kártyáját. Nem tudom, hogy mi történt, de azért ez nagyon problémás. Nyugodtabban aludnék, ha lenne minden körzetben ellenzéki biztos.

Kis lépés.

Nem kis lépés, fontos lépés. És persze egyedül ennyi telik, de hol a többi értelmiségi, aki feláll a fotelből és csinálja velem együtt? Engem is mindenki csak lebeszélni akart arról, hogy elinduljak a választáson, minek ugrálni, van fizetésem, majd elmegyek nyugdíjba, úgysem nyerhetek. Aztán tessék.

De amúgy tényleg, minek ez magának? Vagy úgy is kérdezhetném, minek hagyta ott a Fideszt?

Lelki szükséglet volt. Felelősséget éreztem. 2010 előtt támogattam a Fideszt, sőt, a statisztikai hivatal elnöke is voltam 1998 és 2002 között. Jó ideig azt gondoltam, hogy a Fidesz lesz az a párt, amelyik a kibicsaklott rendszerváltozást helyrehozza. ’98 és 2002 között is voltak problémák, de ha a gazdaság makroadatait nézzük, nem volt nagy gond. 2010-ben azt gondoltam, visszazökken az idő, és elindul a valódi polgári fejlődés Magyarországon. Hogy meg lehet változtatni a nagy elosztási rendszereket, a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, az oktatást.

Ez tulajdonképpen meg is történt részben. Az oktatás át van alakítva rendesen.

Igen, csak nem a polgári demokrácia irányába történt a változás. Nem ilyen lovat szerettünk volna. Sokan mondták, hogy naiv vagyok, mert ők már korábban is látták az intő jeleket, nem is értettem, hogy lehet, hogy ők láttak, én meg nem. És akkor elszégyelltem magam, és arra gondoltam, hogy tenni kellene valamit. Szerintem ez minden magyar értelmiséginek a felelőssége. Fel kell vállalni a társadalmi ügyeket. Belementem. Kampányoltam. Ma is azt nézem, hogy Pécsett ki van írva, hogy hazug Mellár, de nem érdekel, megyek és teszem, amit tehetek. Nagyon sajnálom, hogy viszonylag későn jöttem erre rá.

Mi van, ha most is téved? Tévedett már egyszer.

Én állandóan kételkedem. A saját dolgaimban is. Sokszor tévedtem az életemben, lehet, hogy most is. De olyan ügy mellé sosem álltam, amiről tudtam, hogy rossz, de anyagilag megérte. Mindig olyan témákat képviselek, amiben tényleg hiszek. Akkor is, ha néha rosszul teszem.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu