A felvilágosítás mikéntjét szigorúan szabályozza a törvény, mégis hatalmas különbség van orvos és orvos között abban, hogyan viselkedik a betegekkel. A betegjogi képviselők múlt évi tapasztalatait összegző jelentés szerint a betegek jelentős része úgy távozik az orvostól, hogy nem tudja igazán, mi a baja, mit kellene változtatni életmódján, mi lesz az esetleges műtét következménye. Az ok elsősorban az időhiány.
A törvény felsorolja, miről kell felvilágosítani a beteget. E szerint a páciensnek részletes tájékoztatást kell kapnia az egészségi állapotáról, a javasolt vizsgálatokról, a beavatkozások tervezett időpontjáról, a lehetséges alternatív eljárásokról, az ellátás várható kimeneteléről, a javasolt életmódról. Az orvosnak pedig – a beteg életkorát, iskolázottságát, lelkiállapotát figyelembe véve – úgy kell beszámolnia ezekről a dolgokról, hogy az érthető is legyen.
„Ha ezeken a pontokon mind végigmenne az orvos, az ideje legnagyobb részét ezzel töltené, nem gyógyítással” – jegyezte meg Bánki Endre betegjogi képviselő. Szerinte ebben az esetben a folyosón órákig várakoztatott betegek mondhatnák, hogy az emberi méltósághoz való joguk sérül.
Az orvosi kamara által készített etikai statútumot – amelyben kiemelt helyet kap a tájékoztatás kérdése – minden magyar orvos személyre szólóan megkapja – tudta meg a Magyar Hírlap Benoist Györgytől, a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának elnökétől. Szerinte az utóbbi tíz évben sok minden változott. Korábban például a műtéti beleegyezés egy sor volt a kórlap tetején, míg ma több oldalt kell kitöltetni az orvos segítségével. Évente négyszáz panasz kerül az etikai bizottság elé, ám ezeknek – a testület elnöke szerint – csak töredéke szól az elégtelen tájékoztatásról.
