A „legnagyobbközösségioldalon” megalakult a 3 MILLIÓAN A BANKROBBANTÁSOKÉRT nevű csoport. Engem ma reggel ugyanaz a hideg rázott ki, mint 2008 szeptemberében, amikor egy kávézóban olvastam az újságot és egy apró kis eldugott hírre lettem figyelmes a lapban: bedőlt a Lehman Brothers. Nem vagyok gazdasági szakember, körülbelül hatszor buktam matekból, de úgy gondoltam azokról a milliárd dollárokról olvasgatván, hogy ennek a hírnek talán a címlapon kéne szerepelnie, továbbá kiégett bankokat láttam magam előtt, joggal.
Pár hónapja megtámadtak egy bankot a hitelkárosultak, és további támadásokat helyeztek kilátásba. Ki csodálkozik akkor most azon, hogy felrobbantottak egy bankot? És vajon mi lesz annak az embernek a tárgyalásán, ha elkapják? Mi lesz akkor, amikor elítélik? Baj. Nagy baj lesz. Ezek az emberek ugyanis dühösek. Nagyon dühösek. Aki még nem került közülük utcára, az a belét is kidolgozza, és mindez arra elég, hogy ne tegyék ki a lakásából, és így él, azzal a tudattal, hogy ez még tizenöt éven át így lesz. Miféle élet ez?
Fotó: Berecz Valter
Végighallgattam már nem egy ilyen példabeszédet: tudniuk kellett volna, megérdemlik, ostobák voltak, ott volt a kockázat, látniuk kellett volna, ők tehetnek róla, meg a válság, nehogy már mi mentsük meg őket, nehogy már a mi pénzünkön. Rendben van. De ez rajtuk akkor sem segít, akkor is beledöglenek.
Vagy beleőrülnek.
Épeszű ember ugyanis nem csatlakozik olyan oldalakhoz ebben az országban, amelyet egyértelműen figyelni fognak, amely terrorcselekmények elkövetésére buzdít, de ezeknek az embereknek nincs veszíteni valójuk. Felrobbannak az idegességtől. És úgy tűnik, ha nem tesznek valamit értük, mi is velünk robbanunk.
