A nagyméretű kőépület alapjait az egykori, Pribina által a 840-as években építtetett, erődített udvarházon belül, a Mária templomtól nyugatra találták meg.
Az eddig feltárt két, illetve nyolc méter hosszú falszakaszok és a falvastagság alapján valószínűleg nagyobb méretű világi épület lehetett, és ezt igazolja az is, hogy az épület körül nem találtak sírokat.
A Karoling-kori palotamaradványok alapján kétszintes épület volt, alul a kiszolgáló helyiségekkel, például a konyhával, a felső szinten pedig a reprezentatív terekkel.
Az építmény a Karoling időszak utolsó periódusára, a 9. század utolsó harmadára tehető. Az írásos emlékek és a régészeti leletek alapján a palotát valószínűleg a honfoglaló magyarokkal szövetséges Karintiai Arnulf keleti frank király és császár számára emelték.
Arnulf Pannónia ura volt, akinek egyik székhelye éppen Mosaburg – Mocsárvár -, azaz Zalavár-Vársziget volt. Erre utalnak a történelmi dokumentumok is: Arnulf 888-ban és 889-ben okleveleket állított itt ki, 890-ben pedig regia civitasnak, vagyis királyi városnak nevezte Mosaburgot.
Arnulf élete végéig gondoskodott Mosaburgról. A magyarok csak halála után, 899-ben szállták meg a Kárpát-medence Dunától nyugatra elterülő részét, magát Mosaburgot pedig 907-ben foglalták el – idézte fel Szőke Béla Miklós.
A Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében 1948 óta végeznek régészeti kutatásokat Zalavár-Várszigeten. Az ásatásokat kezdetben Fehér Géza, majd csaknem negyven éven át Cs. Sós Ágnes vezette.
A kutató munkába 1994-ben kapcsolódott be a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával zajló feltárásokat Szőke Béla Miklós és Ritoók Ágnes, a Nemzeti Múzeum régésze irányítja.
Jövőre ismét pályázatot nyújtanak be az NKA-hoz – Nemzeti Kulturális Alaphoz -, hogy folytatni tudják a Kárpát-medence egyetlen Karoling-kori kőpalotájának feltárását, a múzeum és az akadémia közös kutatási programját.
