Conrad Haas ötlete nagy vonalakban megegyezik a XX. századi rakéta ötletével, mivel a rakéta végéra a mai űrkapszulákhoz hasonló szerkezetet tervezett. Korán túlmutató ötletét nem nagyon értékelték, mivel a rakéta terveit 1529-ben, Erdélyben ismertette.
Senki se gondoljon arra, hogy Haas időutazó lehetett, egyszerűen csak mivel a német császár csapatainak tagjaként a száz központ nagyszebeni gondnokaként pénztárosaként dolgozott. A fegyverraktárat felügyelte, miközben feladatának tekintette a rakéták fejlesztését.
Leleményét úgy tesztelte volna, hogy ha egy papírcső aljára kis harang fémfúvókát erősít, akkor a lángsugár egyenletesen fúvódik hátra, a rakéta mellé szerelt indítóléc pedig segít az emelkedésben.
Ha három rakétát épít egymás fölé, a legalsó felemeli a szerkezetet, majd miután az égés eléri a másodikat, az első leválik. A harmadik lépcső szintén hasonlóan indul be. A maradványok leválnak, így csökken az építmény súlya, és magasabbra juthat, mintha a három rakétát egymás mellett gyújtanák be. Haas ráadásul már egy folyadékos hajtóanyaggal az úgynevezett cujkával kísérletezett.
Persze Haas még nem gondolt arra, hogy a rakétákkal embereket lehet az űrbe vagy a Holdra juttatni, csak egy hosszabb hatótávolságú fegyvert dolgozott ki. A többlépcsős rakéta ötlete – leszámítva Kazimierz Siemienowicz lengyel tüzérségi specialista munkásságát – több évszázadra feledésbe merült. A szebeni raktáros rakétatechnológiáról írt könyvét 1961-ben fedezték fel újra.
