Luxemburgba ne utazzon, akinek tériszonya van! Az ország – és a főváros: Luxembourg – ugyanis tele szédítő magaslatokkal és félelmetes mélységekkel. Mert háborgó gyomorral nehéz jót lakmározni. Pedig Luxemburg igazán megér egy jó kis gasztrotúrát – mondja Madame Besamel, a vega.
Valljuk be, Luxemburg nem ismert és ünnepelt turisztikai célpont. Pedig kozmopolita légköre, emberléptékű méretei, gyönyörű tájai és hol franciás, hol németes hangulata abszolút szerethetővé teszik az országot. Ráadásul a romantikázni vágyók itt vadregényes várkastélyokat, dimbes-dombos vidékeket, csodás kis városkákat és szédítő szakadékokat is meglátogathatnak. A főváros közepén végighúzódó szurdok mentén jelzésértékű kerítések óvják a gyenge idegzetűeket a tátongó mélység vonzásától. Egy átlagutazó gyomra háborog a látványtól és a hívogató szakadék láttán elgyengült lábai reszketni kezdenek. Mindeközben a jól szituált luxembourgi polgár biztosan lépked több száz méter magasban. A kanyonfíling nem ér véget a szabad levegőn: a város különböző szintjeit összekötő üvegliftekben is átérezhetjük a szédülést.
Madame Besamel egy rapid szakadéktúra után a piactérre tart, a Place Guillaume II-re. Ha az utazó zsebében ugrál a pénz, akkor mindenképpen a tér szomszédságában álló Brasserie Guillaume-ot javasoljuk ebédhez vagy vacsorához. A bárpultnál óriási jeges vödrökben pezsgők. A belső klasszikus francia bisztrótér, nem fennhéjázó, de elegáns. A személyzet gyors, közvetlen, segítőkész és profi. Az étlapon osztriga, vörös márna, szürkegarnéla-krokett, homárkrémleves, saláták, csőben sült zöldségek – vegán változatban is.
De ez a brasserie sajnos szétfeszíti rovatunk költségvetési kereteit,Az ebédmenü 12-14 euró között mozog. Ottjártunkkor 12,90 euróért kaptunk volna grillezett tőkehalat, párolt zöldségekkel, gombamártással és sült krumplival. Igaz, ez az összeg is átlépi a mi tízeurós limitünket, de szerintünk érdemes lemondani érte a vacsoráról. Valószínűleg finom is ez a menü, mert fél kettőre elfogyott. A húsos változatból pedig nem kért Madame Besamel, a vega. (Műsoron kívül azért elfogyaszt egy rákkrokettet, mert a rákkrokettnek sohasem tud ellenállni, ez Madame Besamel egyik gyengéje.)
Főhősnőnk az előétel után tíz euróért igazi helyi specialitást keres, valami tradicionális, ősi luxemburgi fogást. Nem könnyű feladat, hiszen a város hemzseg a portugál és olasz éttermektől, a népesség kábé ötöde e két nemzet idetelepültjeiből és azok leszármazottaiból áll.
A Természettudományi Múzeumban (Musée national d’histoire naturelle) azonban ránk mosolyog a szerencse: van kantin! A napi menü: kniddel. Nemzeti étel, rusztikus paraszteledel, egyszerű, mint egy fakocka. Tulajdonképpen a sztrapacskába oltott gnocchi luxemburgi verziója. Egy halom XXL-es méretű krumpligaluska, kevés tejszínes tejfellel ízesítve, pirított hagymával, tükörtojással és almapürével tálalva. A húsos verzión pirított szalonna és annak a zsírja. A kis étteremben tapétaerdő vesz minket körül, az ablakból a Luxembourgot átszelő folyóra, az Alzette-re látunk. Az alsóvárosban vagyunk, a Grundon. Ételünk egyszerű, de nagyszerű: A sós tükörtojások és az édes-savanyú, darabos almamártás teszik különlegessé. A kevés tejszínes-tejfel pedig lágyítja az ízeket. Az ár igazán baráti: nyolc euró.
A luxembourgi lakmározás után Madame Besamel elindul, hogy ledolgozza a kiadós ebédet. Közben arra gondol, hogy míg az ő gyomrában kniddel-hegyek lapulnak, az itteni bankok széfjeiben Európa egyik legnagyobb aranytartaléka pihen. Talán nem véletlenül ez a luxemburgiak jelmondata: Azok akarunk maradni, akik vagyunk! Vagyis: „Mir woelle bleiwe wat mir sin!”
A magabiztosság vonzóvá tesz. A konyhában is.
Teszt ideje: 2018. október 25.
Helyszín: Musée national d’histoire naturelle, 25 Rue Münster, 2160 Luxembourg, Luxemburg
