A projektet Marc Ancrenaz, a Kinabatangan orangutánvédelmi program társalapítója vezeti. Az ötlet akkor született, amikor a Chesire megyei Chester Állatkertbe látogatva feltűnt neki az orangutánkifutók hintáinak és függőágyainak szívós anyaga.
Az orangutánok mindent tönkretesznek, ezért elég nehéz az általuk használt eszközöknek megfelelő anyagot találni – magyarázta Nick Davis, az állatkert munkatársa. A szívós poliészterháló, amelyből szíjakat szokás készíteni, igazán “orangutánbiztosnak” bizonyult.
Ancrenaz állatorvos a Sukau falubéli vadvédelmi állomáson. Kollégáival már öt éve építi az élőhelydarabkákat összekötő hidakat az emberszabásúak számára.
Ez azután vált szükségessé, hogy több kutatás kimutatta: a helyi orangutánállomány húsz alpopulációra töredezett, amelyeket pálmaültetvények, utak, falvak és folyók választanak el egymástól.
A legtöbb főemlőstől eltérően az orangutánok nem tudnak úszni, így a kisebb mellékfolyók menti fák kivágása számukra áthághatatlan akadállyá tette a vizet. A hidak célja, hogy átjárhatóvá tegye a pálmaültetvényekről jövő öntözőcsatornákat és mellékfolyókat.
A csapat októberben indul Borneóra, hogy hosszú távon támogassa a munkát. Davis szerint félő, hogy olyan mértékben feldarabolódott az ottani erdő, hogy ellehetetleníti az orangutánok mozgását.
