Az ötvenes évek Amerikájában vagyunk. Katherine Watson (Roberts) Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy művészettörténészként csatlakozzon a Wellesley Collage tanári karához. A Wellesley az államok kizárólag ifjú hölgyek számára fenntartott, puccos, konzervatív légkörű egyeteme. Tanárai és diákjai közül még fél évszázada is sokan osztották azt a nézetet, hogy egy eljegyzési gyűrű fontosabb, mint a tudományos műveltség és az eredeti gondolkodás. A feministák a ragyogó intézményt rabszolgaképzőnek tekintették, ahol a nőkből gondos munkával háztartási robotokat formálnak. Az egészen a hatvanas évekig érinthetetlen filozófiájú Wellesleyben mindenre volt elfogadott magyarázat, a film üzeneténél maradva: Mona Lisa megfejthetetlen, rejtélyes mosolyára is sikerült a személyes emóciót és invenciókat kiiktatva hivatalos álláspontot kialakítani.
A filmet az angol Mike Newell rendezte, aki ismeri a tradíciók fontosságát, ám azokat megfelelő távolságtartással, s ha kell, ironizával szemléli. A Mona Lisa mosolya ennek megfelelően szórakoztató, érzelmes, helyenként tanulságos film lett. A világ legdrágább színésznője nagy élvezettel játszotta el az emancipált Watson kisasszony szerepét. Az alapkonfliktus szerint Watson összeütközik a vaskalapos stílus és etikett tanárnővel, valamint egy lánnyal (Kirsten Dunst), akinek legjobb barátnőjét arra ösztönzi, hogy ne siesse el az eljegyzését, inkább menjen a Yale egyetemre továbbtanulni…
A megoldástól most eltekintenénk – derüljön ki a moziban -, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy Julia Roberts tanóráit Hollywood legszebb és legtehetségesebb ifjú színésznői látogatják.
Mona Lisa mosolya – Mona Lisa Smile, 2003. Színes, amerikai film, perc. Rendező: Mike Newell, operatőr: Anastas Michos. Főszereplők: Julia Roberts, Kirsten Dunst, Julia Stiles. Forgalmazza az InterCom.
