64 éves vagyok, három éve keresek a társat, két éve vesztettem el a férjemet. Egy évvel ezelőtt megismerkedtem a társkeresőn egy helyi férfival. Jól néz ki, aranyos, előzékeny, törődő, mintha az Isten is nekem teremtette volna. Boldog voltam vele az első hónapokban, majd elcsendesedett a kapcsolatunk, és az okokat nem is keresve elváltunk egymástól. Barátként még találkoztunk ugyan, beszélgettünk, de kértem, hogy zárjuk le, és váljunk el teljesen. Ez meg is történt, és pár hét szünet következett. Aztán elkezdett telefonálgatni, és májusra visszarendeződött a kapcsolatunk, bár bevallom, gyanúsnak találtam. Valamiért azt éreztem, baj van vele, nem úgy viselkedett, mint az elején. Kevesebbszer találkoztunk, és rendszeresen hosszan készültünk a találkozókra, sosem miattam.
Az olvasói levelet Ilonától kaptuk, akinek természetesen nem ez a neve, de garantáljuk a névtelenségét. Történetének tanulsága, hogy érdemes jobban figyelni, van-e a párkapcsolatnak jövője.
„A családjára hivatkozott, az unokáira, és egyre ritkábban szánt rám időm, azt is csak délelőttönként. Aztán egy idegen nő küldött nekem egy emailt, kérdőre vontam, mit akar, miért akar találkozni velem, végül erre nem került sor. Akkor már vártam, hogy mi történik majd, de optimista voltam, szerettem a férfit és hittem benne. Mivel tőlem nem messze élt, egyik nap, amikor lemondta a találkozásunkat, átmentem hozzá, hogy megnézzem, mi történik. 68 éves, úgy voltam vele, hogy akár rosszul is lehet, bementem a házába a hátsó ajtón át, miután láttam a kocsiját a ház előtt. Ahogy beértem a hátsó kapun, egy idegen nő sétált velem szemben, váltottunk két szót, és eljöttem. Később kiderült, hogy a nő, akivel találkoztam, nem ugyanaz a nő volt, aki írt, hanem egy harmadik. Arra is fény derült, hogy velem együtt három nővel tartotta párhuzamosan a kapcsolatot. A hölgyek tudtak egymásról, én nem tudtam róluk. Ennek már pár hónapja, de azt éreztem, belehalok, az életben többet nem fogok tudni megbízni egy férfiban sem. A bizalomvesztés, amin átmentem, rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.”
Mit lehet tenni?
Vannak élethelyzetek és életkorok, amikor sokkal nagyobb a veszteség érzése a társkeresésben, ilyen az idősebb kor, pláne, ha huszonakárhány éven át házasságban élt valaki, mert megtalálta a társát. A partner halála és az azzal járó gyász folyamata olvasónk életében már lezajlott, és a sokévnyi biztonság után ismét szeretne társat találni. A társkeresés ilyenkor felvillanyozó, reménnyel teli, ismét előjönnek a fiatalkorban megélt élmények, randizgatások, az első találkozások izgalma, és természetes, hogy ez bizalommal tölt el bárkit.
A csalódásnak és a gyásznak időt kell szánni, és „ki kell szenvedni”. A szerelmi bánatokra is igaz, hogy egyfajta gyászfolyamatok, és ha valamilyen más veszteséggel együtt társul, akkor pláne igaz a mondás, hogy az idő begyógyítja a sebet. A gyász folyamatában a harag, a düh, a kétségbeesés, a depressziós hangulat normális érzések és állapotok,
A szerelmi csalódásokat fontos kiheverni, és ha nehezen megy, nem ciki segítséget kérni. Hogy a szakítással, válással járó időszakot miként viseljük, az is meghatározza, milyen a kötődési mintánk. Azoknál, akiknél gyerekkorban az anya-gyerek kapcsolat valamiért sérült, a kötődése elkerülő lehet, így nehezebben, rosszabbul élheti meg a szakításokat, mint azok, akik biztonságosan kötődnek. Ha van olyan háttér, akik támogatnak a nehéz időszakban, családtagok, barátok, akkor könnyebben feldolgozható a csalódás.
Olvasónk ahogyan képes lesz rá, célszerű azt az elvet követni, mint amikor a ló ledobja magáról az embert: vissza kell ülni rá, hogy a rossz élményt mihamarabb felülírja egy pozitív élmény. A negatív érzések sajnos beidegződhetnek, viszont a következő társkeresési folyamatban már tapasztalattal gazdagabban, okosabban kereshet magának társat. Jó, ha nem interneten próbálkozik, hanem személyesen, ha kialakít olyan életvitelt, hobbit, amiken keresztül társaságba járhat, ahol ismerkedhet. A szerelmi csalódás megedzi a szívet, de hála az égnek a fájdalom az, amire pontosan sosem emlékszünk, csak tudjuk, hogy valaha megéltük és többet nem szeretnénk.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
