Sebestyén Balázs a Nők Lapjának adott egy nagyobb interjút, amiből a Blikk szemlézett részleteket. A műsorvezető többek közt gyerekkoráról is beszélt, amiről eddig nem sokat lehetett tudni.
Nagyon sok szeretettel támogatott, kibélelt gyerekkorom volt. A szüleim hétéves koromban elváltak, de kaptam egy kiváló nevelőapukát. Ugyanakkor azt is láttam, milyen kőkemény napi küzdelem megy azért, hogy a bátyámnak és nekem biztosítsák a legszükségesebb napi dolgokat. Komoly anyagi gondjaink voltak, anyukám az egészségügyben dolgozott védőnőként, nem keresett sokat, édesapám nem igazán foglalkozott velünk, a gyerektartást sem nagyon utalta. De közben ez a fajta küzdés, hogy láttam, anyukám mennyi munkát vállal, hogy a nevelőapukám munkát hoz haza, furcsamód meg is nyugtatott, biztonságot jelentett, életigenlést, derűlátást. Valamiféle érzelmi kondicionáltságot ad, ha érzékeled gyerekként az élet nehézségeit, de azt is, hogy a családod összetartással képes ezt legyűrni
– mondta Sebestyén Balázs, aki azt is elárulta, milyen volt az, amikor belőle is szülő lett.
Számtalan erőpróba meg munka van egy házasságban, amikor érkeznek a gyerekek, és kizabálják a lelkedet, a csontjaidat, és mindent akarnak, az a nagy meló, legalábbis számunkra az volt. Egyrészt, hogy megtartsuk a kapcsolatunkat, másrészt, hogy át tudjunk állni arra, hogy ott van valaki, aki önmagadnál is fontosabb, aki hirtelen legelőre sodródik, és te nagyon hátra kerülsz apaként, férjként, társként, mindenhogyan. Van egy idilli gyönyörű fázis, az áldott terhesség, nagyon szerelmes vagy, gömbölyödik a feleséged hasa, babaszobát rendeztek, és azt gondolod, a mennyország ilyen. És onnantól tulajdonképpen beleesel a pokolba. Nincs más szó erre: az a pokol
– mondta Sebestyén, aki hozzátette, hogy az első két év masszív krízis volt.
Kiemelt kép: RTL Klub
