Pauer Gyulát hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál, temetéséről később intézkednek.
A művész egyebek mellett a holokauszt áldozatainak emlékére készített, a pesti Duna-parton elhelyezett öntöttvas cipőiről vált híressé.
Dolgozott a Filmgyárban, díszlettervező volt a Kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd a Nemzeti és a Katona József Színházban; díszleteiért többször díjazták is. A kilencvenes évektől a Képzőművészeti Egyetemen tanított, 1994-től a Magyar Film- és Színházművészeti Főiskola tanára lett.
1966-tól voltak egyéni kiállításai, szerepelt a híres balatonboglári Kápolnatárlatokon 1970-ben. 1978-ban a Nagyatádi Szobrász Alkotótelepen megvalósított monumentális szabadtéri alkotását, a 131 feliratos táblából álló Tüntetőtábla-erdőt a hatóságok megsemmisítették, és elpusztult másik itt készített műve is, A Fa emlékműve (Pszeudo fa), amely egy hatalmas fatörzs volt, rajta a lehántott fakéreg képével.
1985-től kezdve nagyobb projektek vagy akciók keretében, sok esetben munkatársak közreműködésével valósította meg szobrászati elképzeléseit. 1990-1991-ben pedig elkészítette a Torinói lepel szobrát, amelyet a Vatikánnak ajándékozott. 1989 óta számos szobrászati pályázaton vett és vesz részt, több köztéri szobrát felállították.
1985 óta elsősorban filmek látványtervezésével foglalkozott, s ezek némelyikében ő maga is szereplő volt, például az 1987-es Eldorádóban és az 1994-es Sátántangóban.
1993-ban Munkácsy-díjat, 2005-ben Kossuth-díjat kapott.
