A MOL Vidi kis csapatokra jellemző védekező futballal kibekkelte a bolgár bajnok elleni szerda esti BL-selejtezőt (0-0). Mondhatnánk, hogy jól védekezett, de talán az eredményesen a megfelelőbb jelző.
A játék képe alapján ugyanis kijelenthető, a Ludogorets fél tucatnyi braziljával, román és lengyel válogatottjaival igazolta azt a minőségbeli különbséget, amelyet a két klub utóbbi öt évének nemzetközi eredményessége és játékosállománya közti értékkontrasztot (50,55 vs. 13,9 millió euró) előzetesen sejtetett.
A 90 perc statisztikai mutatója is ráerősített minderre (Ludogorets/Vidi):
- 16/2 kapura lövés,
- 11/0 szöglet,
- 9/23 szabálytalanság
- 0/4 sárga lap.
Nem a döntetlenre játszottunk, szerettünk volna nyerni. De az tény, ha egy Ludogorets-szintű csapattal játszol, nagyon meg kell szervezned a csapatod játékát, hiszen minden posztra remek és labdával is gyors játékosaik vannak, csoportkörös tapasztalattal. Gratulálni szeretnék a játékosaimnak, nagyot küzdöttek az első perctől az utolsóig, és próbálták megvalósítani azt, amire készültünk. Sajnos az idegenbeli gólt nem sikerült megszereznünk, ehhez nagyobb frissesség és jobb döntések kellettek volna a támadó harmadban. Hét nap múlva visszavágó Magyarországon, nyernünk kell, esetleg egy 0-0 is jó lehet, de minden más eredmény a Ludogoretsnek kedvez majd
– nyilatkozta Marko Nikolics a MOL Vidi szerb vezetőedzője, aki szavaival már előre vetítette a visszavágó várható forgatókönyvét is, ami feltehetőleg hasonló séma mentén íródik majd.
A biztos védekezést jövő csütörtökön sem adja majd fel a Videoton és az sem zavarja, ha 120 perc után is 0-0-át mutat az eredményjelző. Sőt, örül neki, mert csak így lehet sansz a továbbjutásra.
Mindez azért jelenthető ki teljes bizonyossággal, mert a Vidi ezúttal is szembesülhetett azzal, hogy ezen a nemzetközi szinten a futball már a csapatszintű támadás és védekezés tudatos alkalmazásáról szól, nem arról a favágásról, ami a magyar bajnokságban eredményre vezet.
Emlékezetes módon a Vidi a tavaszi bajnoki döntőnek beillő Fradi elleni hazai mérkőzésén is hasonló taktikát választott – Felcsúton 48 szabálytalansággal tarkított csontzene zajlott és állóháború az akkor jobb formában lévő zöld-fehérek megfékezése érdekében.
A Vidi most is ezt erőltette. 23 szabálytalanságot követett el, míg az EL-, BL-csoportszintű ellenfele 9-et. A két szám közti különbség is hűen tükrözi a magyaros és a nemzetközi játékfelfogás differenciáját. Mindezt Paolo Autuori, a Ludogorets edzője is kiemelte:
A Vidi az előző két mérkőzésen 11 sárgát kapott, ma is láthattuk, hogy tördelik a játékot, nem láttunk tőlük igazi futballt. A második félidőben sokat állt a játék, ekkor törvényszerű, hogy a fölényben játszó csapat szervezettsége kicsit megbomlik.
A Videoton elvétve tudta földön, tudatos labdakihozatallal átvinni a labdát az ellenfél térfelére. A 80-90-es évek angol alacsonyabb osztályú futballjára jellemzően felrugdosták azt Scsepovics irányába. Ráadásul nem neki, csak felé.
A Vidi játékát nevezzük inkább udvariasan célfuballnak. A szomorú az, ha egy-egy fehérvári labdarúgót áttennénk a Ludogorets csapatába, simán felvenné a ritmust, megállná a helyét. Együtt, a magyar bajnokságban megszokott elkényelmesedett tempóval – ahol 20-30 percnyi iram és odafigyelés is elég egy 4-0-hoz – azonban már nagyon nem megy. Ez van. Ezt kell szeressük.
(Nyitókép: Boban Nikolov (j) próbálja valahogy megfékezni Cicinhót, a Ludogorec Razgrad játékosát Razgradban Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev)
