Nagyvilág

Mégsem Krisztus testét takarta a torinói lepel?

Egy új vizsgálat szerint mégis hamisítvány lehet az ereklye.

A legnagyobb valószínűség szerint középkori hamisítvány a Krisztus halotti lepleként számon tartott torinói lepel. Azt ezúttal törvényszéki vizsgálatnak vetették alá a kutatók, a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrálva a relikvián.

Az egyebek között vérnyomelemzést alkalmazó és egy önkéntes és egy próbababa bevonásával végzett vizsgálat eredményeit a Journal of Forensic Sciences című folyóiratban publikálták.

Matteo Borrini és Luigi Garlaschelli arra a következtetésre jutott, mint a korábbi szénizotópos kormeghatározó vizsgálat; a lepel középkori termék.

A torinói lepel néven híressé vált ereklye a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple: Krisztus testét gyolcsba csavarták, miután levették a keresztről, majd ebben is temették el.

A 4,37 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi megkínzott testének lenyomata rajzolódik ki. Erre utalnak fején,  kezén és lábfején a sérülések és egy szúrt seb a szív tájékán.

Az ereklye eredetiségét eddig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, a tudósok a mai napig vitáznak róla.

Mégis eredeti lehet a torinói lepel
Egy Kr. u. 33-ban Jeruzsálemet megrázó földrengés sugárzása vezethette félre a kutatókat, akik 1260-ra tették a lepel eredetét, és ugyanez a sugárzás vezethetett lenyomat kialakulásához – derül ki egy friss kutatásból.

Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat, de az továbbra is kérdéses, pontosan mely korból származik.

A római katolikus egyház nem foglalt hivatalosan állást a relikvia eredetiségét illetően, de XVI. Benedek pápa lerótta előtte hódolatát. A szkeptikusok szerint a vászon egy mesterien kivitelezett középkori hamisítvány. Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás szerint 1260 és 1390 közöttről származik, ám sokan megkérdőjelezik ezen eredmények pontosságát.

A mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak.

A vizsgálatnál az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát a próbababán vizsgálták.

A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagy felbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.

Az amerikai, nagy-britanniai és svájci egyetemek kutatói által elvégzett 1988-as tesztek eredményét a hívők egy része megkérdőjelezi, arra hivatkozva, hogy a leplen végzett helyreállítási munkálatok az elmúlt évszázadokban befolyásolhatták az eredményeket.

Az olaszok által La Sacra Sindoneként emlegetett leplet a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzik és csak különleges alkalmakkor tárják a nyilvánosság elé.

(mti, kiemelt kép: mti)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik