A szexualitás az életünk azon területe, ahol sok ember képes szabotálni a saját boldogságát, gyönyörét. Pláne akkor, ha már több éve tartós párkapcsolatban él valaki, és kvázi leszokott a spontán szexről, helyette a rutin és a megszokás jellemzi a testiséget. Ez az, amikor a szikra eltűnik a kapcsolatból, akkor is, ha valaha jól működött a kémia. Ilyenkor sokan gondolják azt, hogy ők már soha nem lesznek olyanok, mint régen, hogy soha többé nem lesz részük röpke szabadtéris spontán szexben, vagy hogy soha többé nem fognak bizonyos dolgokat csinálni az ágyban, mert valamiért együtt leszoktak róla.
Valóban jobb, ha nemet mondunk?
Az új dolgok kipróbálásához tudni kell, hol vannak a határaink, ezt pedig nem lehet máshogyan, csak úgy, ha feszegetjük azokat. Orális szex? 69? Anális izgalmak? Szex a szabadban? Szex a kocsiban? Mik azok, amikre most biztosan nemet mondanánk? A változás valahol ott kezdődik, hogy fejben ezeket végigvesszük, és készítünk egy listát. Ha elkészült, akár írásban, akár fejben, az alábbi kérdésekre tételenként válaszoljunk.
- Miért lehet ez az elutasító reakció?
- Van-e biztonsághoz vagy akár értékrendhez köthető ok arra, hogy nemet mondunk?
- Az nekem valóban jó, ha nemet mondok? Mit nyerek ezzel? Mit veszítek?
Akár az orális szex fogadásában is felbukkanhat az elutasítás, főleg a nők részéről, terápiás környezetben előfordul, hogy valaki nem tudja miért, de nem akarja fogadni, erőteljes érzelmi reakcióval utasítja el, majd a beszélgetésekből kiderül, hogy sem a biztonsághoz, sem pedig a saját értékrendjéhez nincs köze, és maga sem tudja, miért nem képes elengedni magát. Lehetséges, hogy valamiért mélyen, szégyelli a saját testét, nincs otthon a testében, éppen ezért igyekszik letudni a kötelező köröket a szexben, és nem megélni azt a gyönyört, amit adhat a testiség.
A tudatos szexuális élet ott kezdődhet el, ha elhagyjuk az „Én soha…” kezdetű gondolatokat, helyettük pedig megvizsgáljuk, miért van bennünk elutasítás, hol van a határunk valójában és ha ezeket tisztáztuk, tudatos döntést hozunk, meddig megyünk el, mit próbálunk ki. A határok két okból fontosak a hálószobában:
- a saját testi és érzelmi biztonságunk miatt, illetve
- a saját értékrendünk miatt, ami összhangban áll a szexualitással.
Ezek mindenkinél másol vannak, függ a neveltetéstől, a vallásosságtól, a saját testtel való kapcsolattól és a párkapcsolatban meglévő érzelmektől is. Ha például valaki monogám és hívő katolikus, nem biztos, hogy az ő terepe a hármasszex vagy szvingerklubozás, hogy szélsőséges példát említsünk. A saját határok újraértelmezése is végiggondolása azért fontos, mert a legtöbb esetben nem az egyén valódi határairól van szó, hanem arról a határról, amit a neveletésében kapott, és amiért szégyenérzet alakult ki benne akár a saját testével kapcsolatban.
Hogyan lehet elkezdeni kitörni a korlátokból?
A hogyan kérdésre az a válasz, hogy úgy, ahogyan valaha először elkezdtük felfedezni a szexet: sok-sok előjátékkal, simogatással, játékossággal. Felnőttként elfelejtjük, hogy a hálószoba ágyán kívül sokkal izgalmasabb és felfedezőbb lehet a szex, úgy is, hogy nem a hatalmas élvezés a cél, az orgazmushajhászás, hanem a saját határok feszegetése. A nyári időszak tökéletesen megfelel ennek, mikor máskor, ha nem most van arra lehetőség, hogy másban is gondolkodjunk, mint a megszokott, unalmas, rutinszerű mozdulatokban.
Hol is kezdhetjük? A reggeli szexnél például, akár a kádban, zuhanyzóban, vagy a reggeli készítése helyett. Akár ebédidőben is randizhatunk egymással egy gyorsat, akkor is, ha 15 évnyi házasság van mögöttünk: a mosdó, az asztal alatti simogatások, erotikus üzenetek sokat dobhatnak a hangulaton. Azt is lehet, hogy a pár közösen összeállít egy szexkihívást, amiben megállapodnak az feltélekről, és mindkettejük szexuális fantáziájából valamit megvalósítva végigcsinálják. Fontos, hogy játékosan, humorral fűszerezve történjen a változtatás, sok-sok randival, simogatással és becézgetéssel indítva. A szexualitást újra és újra lehet tanulni egymással, akkor is, ha ellaposodott a közös élet.
Kiemelt kép: Thinkstock
