Sport

Így született meg a focicsuka

Acélbetétes munkásbakancsoktól egészen a lábra öntött csodákig.

A futballcipők történelme kicsit hasonlóan alakult a futball történelméhez. Eleinte kicsit esetlen volt, aztán teljesen profira fejlődött.

A 19. század végéig a focisták nem hordtak kifejezett futballcipőt. Egyszerűen munkásbakancsokban játszottak. Ezzel egy komoly probléma volt: a bakancsok nagy része acélbetétes volt, ami a munkavédelem szempontjából kifejezetten hasznos volt, de ha belerúgtak valakiben szerelés közben, könnyen lábtöréshez vezetett.

1891-ben hagyták jóvá azt a szabályt, hogy a futballra használt cipők talpán apró fémtüskéket helyezhessenek el, hogy ezekkel segítsék a tapadást. Mivel elsősorban Nagy-Britanniában volt ekkor népszerű a sport, ez sokat segített, mert az angol pályák híresen vizesek és csúszósak voltak. Az első ilyen futballcsizmák, ahogy nevezték őket, bőven boka fölé értek, és kifejezetten nehéz, a munkásbakancshoz hasonló bőrből készültek. Akár fél kilót is nyomhattak, ezért a játék sem volt tőle gyors.

A XX. század elején, 1910-től 1940-ig a világ futballrajongó része a háborúkkal volt elfoglalva, ezért a cipők se sokat változtak. Ekkor kezdett felfutni a Gola és a Valsport, mint népszerű futballcsizma-gyártók.

A komoly változás 1940 környékén jött, amikor a cipők teljesen átalakultak.

A boka fölé érő cipőkből külön erre gyártott, bokát szabadon hagyó, cserélhető stoplikkal szerelt cipőknek már egyértleműen nem a védelem, hanem a mozgás szabadsága volt a célja. Az első ilyen cipőt az Adidas készítette.

A hetvenes évekig viszont elsősorban fekete alapon fekete futballcipőkben játszottak a focisták, eddig kellett arra várni, hogy legalább minimálisan is megjelenjenek a színek a pályán. Az első fehér focicipőt például a Hummel találta ki, és Alan Ball viselte őket először egy jótékonysági meccsen 1970-ben.

A nyolcvanas években a cipők még bőrből készültek, de egyre könnyebbek és profibbak lettek. Olyan klasszikusok születtek meg ekkor, mind a Copa Mundial az Adidastól, vagy a Puma King.

Still classy. 🇫🇷

Football Icons 360 (@footballicons_360) által megosztott bejegyzés, Jún 13., 2018, időpont: 3:21 (PDT időzóna szerint)

A kilencvenes években kezdett el az a trend terjedni, hogy a nagy sportszergyártók fizetnek a játékosoknak azért, hogy az ő cipőiket hordják. Aztán az évtized közepén megjelent minden idők talán legnépszerűbb stoplisa, az Adidas Predator. De a Nike is ekkor kezdett el igazán befutni a Tiempo Premierrel.

A kétezres években még mindig az Adidas Predator volt a király, de a technológia már lehetővé tette, hogy lézerrel készített, személyre szabott stoplikat helyezzenek el a cipők egyre rugalmasabbá váló talpán.

Ez végül a kétezres évekre csúcsosodott ki a zokniszerű, tökéletesen lábra símuló, teljesen személyre szabott cipőkkel, amelyeknek a talpán szegecsek helyett már élszerű stoplik vannak.

Így változott a divat a lelátókon
Mit szólnának nagyapáink, ha meglátnák, mit viselnek napjaink szurkolói a lelátókon? Megtippeljük, tátva maradna a szájuk, a konzervatívabbak pedig szemlesütve néznék a brazil drukkerlányokról készült felvételeket, hogy ezt azért már mégsem kellene egy hölgynek. Az elmúlt több mint ötven év alatt - vagy írhatnánk százat is- szépen lassan kicserélődött a lelátókon szurkolók megjelenése.

Szponzorált tartalom

A cikk a Canesten támogatásával készült.

Kiemelt kép:Juan Mabromat / AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik