Igazán bele sem élhettük magunkat az egyre hosszabb világos időszakokba, máris vége: észrevétlenül, de péntektől egyre rövidülnek a nappalok. A nyarat azért még ne sirassuk, sőt, a csillagászati nyár még csak most kezdődik.
Földünk Nap körüli pályájának újabb jeles pontjára érkezett. A nyári napforduló azt a pillanatot jelöli, amikor bolygónk forgástengelye a legkisebb szöget zárja be az ekliptika síkjával – más definíciók másképp szempontból közelítenek, ezekről alább. Idén a napforduló másodpercre pontos ideje június 21., 12:08:26.
Sok érdekességet tartogat ez a csütörtök.
- Ma van például az év leghosszabb napja, a Budapestet metsző 19º-es hosszúsági körön hajnali 4:45-kor kel a Nap, és este 20:46-kor nyugszik. Vagyis picit több, mint 16 órán keresztül láthatjuk az égbolton, sőt: a légkör fénytörése miatt „optikai csalódásként” ennél is korábban láthatjuk meg, és mintha tovább is maradna.
- A Nap ma kel és nyugszik a „legészakibb” ponton látszólagos égi útján, ezt követően mintha egyre délebbről kukkantana be és búcsúzna.
- Ma delel felettünk a legmagasabban, a látóhatár fölött 66 fokkal. Ez egyben a napforduló egy lehetséges definíciója is: a Nap ilyenkor távolodik el maximálisan az égi egyenlítőtől az északi irányba.
- A napsugarak egyedül a mai napon érik hajszál pontosan 90 fokban a Ráktérítőt azon a ponton, ahol magyar idő szerint 12:08-kor épp délidő van.
- Ez a nap a csillagászati nyár kezdete.
Beledőltünk a fénybe
Péntektől minden megváltozik, mondjuk ebből mit sem fogunk észrevenni, hiszen a napkelte és napnyugta időpontja nagyon lassan közelít egymáshoz, hónap végére alig három perccel lesz rövidebb a nappal. Egyensúlyba az őszi napéjegyenlőségkor, szeptember 23-án kerülnek, ekkortól már lassan a sötétség veszi át az uralmat, a téli napforduló idején, december 21-én már csak nyolc és fél órán lesz világos, majd a folyamat megfordul.
Mindezt, ahogy az évszakok váltakozását is Földünk Nap körüli útjának és megdőlt forgástengelyének 23,5 fokos dőlésének köszönhetjük. Itt jön a képbe a már említett ekliptika, ami a Föld és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkja a csillag körül. A Föld dőlésszögét pedig az ekliptika síkjára állított merőlegeshez viszonyítjuk.
A magyarok nótáztak, ugrándoztak
A nyári napforduló nemcsak csillagászatilag fontos, hanem alapvetően határozta meg kultúránkat, hiedelemvilágunkat: az egyik legősibb, mélyen a pogány időkben gyökerező ünnep ez, a fény, a világosság diadala a halál és a sötétség felett.
A legismertebb hagyomány minden bizonnyal a Szent Iván éjjeléhez köthető, és a tűz tisztító, gyógyító és termékenyítő erejébe vetett hitben gyökerezik. Iván napja mára kissé elcsúszott, a naptárban a valódi napfordulóhoz képest, de ez ne zavarjon össze senkit. A természet megkérdezésünk nélkül járja a maga útját.
Az egyház már a kezdetektől igyekezett magába olvasztani az ünnep pogány elemeit, már az V. századtól általánossá lett a nyári napfordulón Keresztelő Szent János ünnepe. Később néhány országban ördögi cselekedetnek bélyegezte a Szent Iván éji tüzet, de máshol eltűrte, sőt hazánkban egyenesen szentelménynek tekintette.
A jezsuita Inchoffer Menyhért ősrégi hagyományt örökített meg a XVI. és XVII. század fordulóján Keresztelő Szent János, azaz a napforduló ünnepéről:
Hónaljszőrön átszűrt bor
Fő ideje volt ez a szerelmi varázslásoknak is, ezek alapgondolata az a meggyőződés volt, miszerint ha valaki birtokába jut egy tárgynak vagy anyagnak, ami valakivel testi kapcsolatban áll, akkor ezzel hatalmat nyer felette. A lehetőségek száma végtelen, csak pár példa:
- Szatmár megyében ha a leány az inge alsó részén átszűrt tejjel sütött kenyeret ad a legénynek, az elszakíthatatlan lesz tőle.
- Göcsejben ugyanezen okból a hónaljszőrön átszűrt bort kellett a legénnyel itatni.
- Ha valaki megfőzte kiszemeltje kapcáját, utána le sem vakarhatta magáról. A módszer „hatékonyságát” mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szólás is őrzi emlékét: „főzik már a kapcáját”.
Eleink viszont ennél többet is tudtak. Szent Iván éjjelén a kutak és források mellett füstöt támasztottak ilyenkor, ezzel űzték el a kígyók és sárkányok mérgét. Üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyót távol tartsák, egyes területen pedig ezen az estén koszorút fontak, amely a ház elejére akasztva tűzvésztől oltalmazott.
Mágikus szerepe volt a Szent Iván-i tűzbe dobott gyümölcsöknek is. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak, Szeged vidékén pedig a fog- és hasfájás orvossága volt.
(Kiemelt kép: MARK GARLICK / SCIENCE PHOTO LIBRARY)
