A West Point katonai akadémia három tudósának nemrég publikált tanulmánya szerint matematikailag azonosítható egy hálózat azon szűk csoportja, amelyet elérve bármilyen ötlet vagy trend vírusszerűen elterjeszthető.
A modell abból indul ki, hogy egy adott egyén akkor lesz kíváncsi egy információra – legyen az egy videó, cikk vagy bármi más -, ha ismerőseinek egy bizonyos százaléka már ismeri. Az igazi feladat ezen arány helyes megállapítása. Viszont ha ezen túl vagyunk, elég megtalálni a hálózat azon tagjait, akik “feleslegesen nagy” (értsd: ezen kritikus tömeg feletti) ismerősszámmal bírnak. Őket kiszűrve marad meg az a “keménymag”, mely tagjainak éppen megfelelő számú kapcsolata van.
A katonai kutatók nem álltak meg az elméletnél: állítják, hogy módszerüket sikerrel tesztelték a YouTube, a Digg és a Yelp nevű oldalakon.
S bár mi készségesen hiszünk a West Point adattudósainak, vannak nálunk szkeptikusabbak. Például Jonah Berger, a Wharton üzleti egyetem oktatója és a témába vágó Contagious (Ragályos) című könyv szerzője, aki szerint erős túlzás azzal a feltételezéssel élni, hogy az emberek gondolkodás nélkül továbbítanának minden információt. Ahogy az is érthetetlen számára, miért koncentrálna bárki kizárólag a hálózatra, mikor a tartalom milyensége egyáltalán nem mindegy.
