A Jobbik-közeli Zsúrpubinak (Vonát titulálta így Orbán, innen a név) Vekerdy Tamás azt mondja, nem tudja, volt-e választási csalás, annál fontosabbnak is tartja, hogy csődöt mondott az ellenzék, képtelen volt egy fideszes jelölt ellen egy ellenzékit állítani, így ismét
azok fogják az országot kormányozni, akiket egy kisebbség juttatott hatalomba.
A Fidesz bonyolult módon, újra kétharmadot kapott,
a többség megint ott van a szétforgácsolt ellenzékben.
Migránsokká válunk
Az újabb Fidesz-kormányzásra is súlyos hatással lehet, hogy az EU-tól kapott pénzt rosszul használták fel, de a nagy vérveszteséget az fogja jelenteni, ha még többen vándorolnak ki, méghozzá a leginkább cselekvőképesek. A pszichológus szerint ostobaság, hogy mindig a „legjobb koponyákat” űzik el az országból. Hol azért, mert zsidók, noha magyarok, hol azért, mert
migránspártolók. Ezek mind ostobaságok. Így leszünk mi magunk is migránsokká.
Vekerdy Tamás szerint a Magyar Nemzet megszűnése, a Lánchíd Rádió elnémulása katasztrofális jelenség, de részletkérdés, mert eddig sem jutott el a megfelelő tájékoztatás oda, ahová leginkább kellett volna.
Nem történt semmiféle érdemi szóba állás egy nagy vidéki tömeggel, így elmaradt a felvilágosítás.
Nem lehet ezt csak az állami média elfogultságára fogni, az ellenzék nem dolgozott meg a győzelemért, nem ment ki a terepre, helyette hülyeségekkel foglalkozott.
Nem a kormány győzött, az ellenzék bukott meg
Egy szervezőerő volt, egy zseniálisan manipulatív erő: a Fidesz, ami a maga szempontjából jól csinálta, amit csinált. (…) De még csak nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az úgynevezett ellenzék egoizmusa – a „nekem”, az „én vagyok” – megspékelve egy olyan illúzióval, amiben ringatták magukat. Persze azt is mondhatjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal. Ha a hatalom csúcsán, legfelül ezt a hihetetlenül mohó egoizmust látjuk, akkor ez járványszerűen elterjed.
Olyan lapokkal, mint a Figyelő nem foglalkozik, a feketelistázást már a római diktátor, Sulla is alkalmazta, ahogy csinálta a náci Németország, a bolsevik Oroszország és a horthysta Magyarország is.
Ma is kipécéznek embereket, de ezzel nem kell foglalkozni. Annyit tudok hozzátenni, hogy én természetesen azokkal vagyok, akiknek a nevét ott fölsorolták. Én nekik hiszek, őket tartom iránymutatónak abban, hogy miként vélekedjek a különböző jogfosztásokról.
Vekerdy Tamás nagyon csodálkozik, hogy az EU és a NATO némán tűri, hogy egy tagországa kormánya semmibe vesz emberi jogi törvényeket és olyan gyilkosokkal parádézik, köt szövetséget, mint az azeri diktátor, a kazah elnök, vagy Putyin.
A világon ismét végigsöpör a populizmus, és hiába volt néhány évtizede egy ugyanilyen hullám, a történelem mégsem az élet tanítómestere, senki nem emlékszik a tanulságokra.
