Az üzletemberek zenekari továbbképzésének ötlete az Egyesült Államokból származik. Legelőször az Orpheus Chamber Orchester vezetőinek jutott eszükbe, hogy az üzletembereket beengedjék próbáikra, mert a zenélés művészete és a nagyon is földhöz ragadt vállalati hétköznapok között sok közös vonást fedeztek fel. Szerintük a karmesterektől igen sokat tanulhatnak a vállalatvezetők. Az ötlet már Európában is hódít, például Németországban a brémai kamara-filharmónikusok tavaly óta évente harminc próbanapjukat áldozzák fel üzleti szemináriumra.
Miből áll a tréning?
Mielőtt a vezetők részt vennének az egynapos próbán, munkapszichológusok készítik fel őket a tréningre. Személyes beszélgetések során átgondolják, milyen hozadéka lehet, mire érdemes figyelniük. Az egynapos próbán több vezető is részt vesz. Általában a zenészek között ülnek megfigyelőként, aztán bekapcsolódnak a játékba (például egyszerű ütős hangszerek megszólaltatásával), végül egy alkalommal ők vezénylik az egész zenekart. Az élményeiket később a pszichológussal folytatott beszélgetésen dolgozzák fel: a résztvevő átgondolja, hogy miben és hogyan tudna változtatni a vezetői stílusán, megállapodnak az elérni kívánt állapotban, és ehhez akciótervet készítenek. Hetekkel később egy lezáró beszélgetésen értékelik, mit sikerült megvalósítania.
A vállalatvezetők teljesen új világgal szembesülnek. Az itt nyert tapasztalataikat kellene az üzleti hétköznapjaikban, saját cselekedeteikben felhasználni. Az ötlet kitalálói szerint egy karmester és egy igazgató feladatai nagyon is hasonlítanak egymásra: mindketten úgy irányítják csapatukat, hogy közben nem nyomják el alárendeltjeik kreativitását és kísérletező kedvét.
A résztvevők beszámolóiból kiderül, a legtöbben azon lepődnek meg a zenekar soraiban üldögélve, hogy bár az azonos hangszeren játszók gyakran ugyanazt a szólamot játsszák, mindenki szólista marad. A zenekarban nem nyomják el a zenészek egyéniségét, csak a harmonikus összhang szolgálatába állítják.
A zenészek ugyanis már a karmesterrel kezdődő próbák előtt tökéletesen játsszák a saját szólamukat, tehát nélküle is összeállhatna egy pontos, jól eljátszott koncert. Ugyanakkor a karmesterrel olyan előadás születik, ami a nézőket és a játszókat is lelkesíti, mindenkiből kihoz valami többletet. A modern vezetéstudomány is ezekben a kérdésekben látja a legnagyobb kihívásokat.
Nézőpontváltás
A tréningnek fontos eleme, hogy a vezetők a nap döntő részét a zenészek, vagyis az „alárendeltek” között töltik, sőt amikor ők is játszanak, a karmester irányítására figyelnek, vagyis kipróbálják újra, milyen is az, amikor valaki minden tettében más utasításait követi. Ez a nézőpontváltás elengedhetetlen, hiszen minél feljebb áll egy vezető a hierarchiában, annál kevesebb visszajelzést kap a munkájáról, vezetési stílusáról. A bírálat pedig még ritkább.
Ezzel szemben a próbateremben más hangulat uralkodik. Egyértelműen a karmester szava dönt, a zenészek azonban konstruktív és kreatív ötleteikkel, új megoldási javaslataikkal, építő kritikájukkal maguk is hozzájárulnak a közös munkához. Egy zenekarban azonban senki sem lehet önző, a szép játékhoz valódi csapatmunka kell.
Ha másra nem is jó…
Az igazi munka tulajdonképpen a tréning után következik. Azt már nem tudják befolyásolni sem a zenészek, sem a pszichológusok, hogy a próbán tapasztaltakból és a megbeszéltekből mit hasznosít a vezető a saját életében.
Tapasztalatok szerint a megszokottól ennyire eltérő, kreatív tréningforma áttör olyan korlátokat, amelyeket egy klasszikus „sorozattréning” nem tud. Emiatt a vezetők nyitottabbak lesznek a változtatásra, nagyobb lesz bennük az akcióterv megvalósításra való hajlandóság. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen élményt akár egy üzleti vacsorán elmesélhet egy vezérigazgató…
