Hszi Csin-ping akár élete végéig irányíthatja Kínát, miután a Kínai Kommunista Párt központi bizottsága kezdeményezte, hogy töröljék az alkotmányból azt a kitételt, amely szerint az ország elnöke és alelnöke csupán két ciklusra választható meg.
A 64 éves Hszi kijátszotta eddigi legmerészebb politikai kártyáját, a manőverrel határozatlan időre kiterjeszti hatalmát, így képes lesz az állam igazgatására egészen addig, amíg valóra nem váltja álmát, és a világ vezető hatalmává teszi Kínát. Az ország az 1970-es évek végén nyitott Nyugat felé, az Egyesült Államok és szövetségesei pedig megpróbálták integrálni abba a rendszerbe, amelyet a második világháború után építettek abban a reményben, hogy a gazdasági virágzás végül politikai liberalizációhoz vezet. Hszi legújabb lépése azt bizonyítja, hogy ez a törekvés nem járt sikerrel és Kína inkább a saját útját járja a továbbiakban.
Olyan, mint Putyin, de mégse
A megszavazásra váló törvénymódosítás arra utal, hogy Hszi egyedül akarja véghez vinni elkezdett programját, ami a szegények felzárkóztatására, az állami kézben lévő vállalatok megreformálására, a környezetvédelem kiemelt programmá tételére és a stratégiai iparágak kiépítésére hivatott. Ha minden a terv szerint halad, ő lehet az elnök, amikor Kína átveszi az Egyesült Államoktól a világ legnagyobb gazdasága címet úgy két évtizeden belül.
Szakértők szerint Hszi kissé türelmetlen lett és uralkodó akar lenni a Csendes-óceán nyugati részén. Azt akarja, hogy ez az ő teljesítményeként kerüljön be a történelemkönyvekbe és a jövő nemzedéke csodálatos vezetőként emlékezzen vissza rá. Helyzetét megkönnyíti, hogy Trump America First politikája csekély hangsúlyt fektet a nemzetközi kereskedelemre, Hszi pedig megpróbálja kiaknázni azt a területet, amit az USA feladott.
Az már kissé aggasztóbb lehet az amerikaiak számára, hogy Kína megpróbálja elnyomni az Ázsiában meglévő erős katonai jelenlétet, ami staus quo a második világháború vége óta. Ha Trump ebből nem enged, az akár komolyabb konfliktust is szülhet az átmeneti időszak után.
Egyes megfigyelők Vlagyimir Putyin egyeduralkodásához hasonlították Hszi kiemelkedését, de van különbség kettőjük között. A diplomácia és a háború terén az orosz elnök elsősorban a „puha” fegyverekkel hódít: hekkerek Amerikában, milíciák Ukrajnában, szervezett ellenállás az ENSZ-ben. Ez egy hanyatló hatalom arzenálja, Hszi ezzel szemben emelkedik fel.
Jelenleg a kínai gazdaság és hadsereg sokkal nagyobb fejtörést okoz az amerikai vezetés számára, mint Putyin uralkodása: az amerikaiak a hidegháború óta a legkomolyabb kihívással néznek szembe Kína miatt.
Egyszer már rosszul sült el
Az elnök szép imázst alakított ki magáról, de az új modell komoly rizikókkal járhat: az önkényuralmi kollektívát ugyanis pont azért hozták létre, hogy megszüntessék a Mao Ce-tung idején meglévő személyiségkultuszt és kiszámíthatóbbá tegyék a politikai életet.
Ez a stratégia viszont jellegéből fakadóan katasztrofális hibákat tartogathat, mert a politikai elit vakon követi a vezér parancsait. Hszinek nem is kell messzire mennie, hogy ezt lássa, hisz fél évszázaddal ezelőtt Mao Ce-tung nagy projektje is éhínségbe torkollt.
Hatalma megszilárdításával Hszi most gyakorlatilag Kína önálló tulajdonosa. Ha nem sikerül valami, senkit nem hibáztathat majd, csak magát. Pedig függetlenül attól, mennyire kompetens és hatékony vezetője van, Kínának is vannak komoly problémái, mint az elöregedő népesség, a magas születési ráta és a Dél-Kínai tengert övező geopolitikai és nemzetközi jogi viták, hogy csak párat említsünk. Ha a növekedés lassulni kezd, ami idővel biztos bekövetkezik, a gazdasági és politikai rendszert hátráltató tényező belső nyomást eredményez, és ellentéteket hoz létre, mint minden tekintélyelvű társadalomban.
A kínai nép mostanáig és még egy jó darabig elégedett lehet, hiszen milliárdokat öntenek a vidékbe, fejlődik az infrastruktúra és rengetegen emelkedtek fel a szegénységből. De abból baj lesz, ha egyszer tényleg fokozódik a kormányváltó hangulat, de nincs lehetőség új vezetőket választani.
Kiemelt kép: Hou Hvi Jung / EPA / MTI
