A világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező Venezuela akár fulladozhatna is a gazdagságban, de a 30 milliós lakosságú ország ehelyett az összeomlás szélén áll. 1998-ban Venezuela még mintaállamának számított, az egy főre jutó olajtermelés elérte az évi 60 hordót. Aztán rá egy évre a populista Hugo Chávez átvette a hatalmat, a viszonylag magas nemzetközi olajárakat kihasználva szociális programokat finanszírozott és az alapvető termékeket, így az élelmiszereket és a gyógyszereket is külföldről importálta.
A baj akkor kezdődött, amikor az állam 2001-ben felvásárolta a Petróleos de Venezuela nevű vállalatot, amely akkoriban Latin-Amerika legnagyobb olajtermelője volt. Az iparág elkezdett gyengülni, de a kormányzati kiadások ezzel egyidejűleg nőttek. A bevételek és a kiadások közti egyensúlytalanság pedig kihatott a teljes gazdaságra.
Ahelyett, hogy megpróbálták volna normális szintre visszaállítani a költségvetést az importkiadások moderálásával, Chávez hitelt vett fel. 2005 és 2006 között a venezuelai államadósság 25 milliárd dollárról az ötszörösére, 120 milliárd dollárra duzzadt.
Két évtized alatt 66 százalékot csökkent az olajtermelés, a kormánykassza pedig egész egyszerűen nem bírja el, hogy kevesebb olajat adnak el a korábbinál jóval olcsóbb áron. Leállították hát a termékek importját, de a hazai piacon nincs, aki pótolja a kiesést. Ez pedig egyenes út a nép nyomorához.
A nyúl két és fél kiló hús
Venezuelában tavaly 2600 százalék feletti volt az infláció, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint az idén pedig elérheti a 13 ezer százalékot, az ország gazdasága pedig 15 százalékot zsugorodhat.
A krízis minden társadalmi szektorra kihat. Egy friss, 6500 venezuelai család bevonásával készült közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 93 százalékának nincs elég pénze, hogy ételt vegyen magának.
Maduro folyamatosan szabályozza és központilag tolja lefelé az élelmiszerek árait, csakhogy ezzel sem sokat érnek el, mert egy idő után már nem éri meg dolgozni a termelőknek, a polcok meg már így is üresek.
Helyszíni beszámolók szerint a legelkeseredettebbek kukákban turkálnak élelem után, a középosztálybeli családok pedig kénytelenek eladni az értékeiket, hogy ne maradjon üres a gyomruk. A hírekben az utóbbi hetekben olyan esetről is lehetett hallani, hogy valakik betörtek egy állatorvosi iskolába, az ott élő két vemhes lovat elrabolták és húsukat megették.
Az amúgy is a világ egyik legerőszakosabb országának számító Venezuealában érthető módon egyre több a bűncselekmény, a lopás, a betörés.
A kormány szerint a megoldás egyszerű: az újonnan alakított városi gazdálkodási minisztérium mindenkinek azt javasolja, hogy ültessen paradicsomot és neveljen csirkéket a kertjében és a háztetőn. Egy másik kampányban arra ösztönzik a népet, hogy egyenek nyulat.
Meg kell érteniük az embereknek, hogy a nyúl nem háziállat. A nyúl két és fél kiló hús
– mondta Freddy Bernal miniszter egy minapi sajtótájékoztatón.
Üres gyógyszertárak, értelmetlen halálok
A venezuelai gyógyszerészeti szövetség becslései szerint az országban 85 százalékos a gyógyszerhiány. Az egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll, több kórházban már áram sincsen és több mint 13 ezer orvos hagyta el az országot az elmúlt négy évben, hogy új életet kezdhessen jobb körülmények között.
A betegek enni sem kapnak a kórházakban, az egészségügyi dolgozóknak pedig sokszor olyan alapvető felszerelések sem állnak rendelkezésükre, mint a kesztyű.
Nicolas Maduro korábban nem kért mások humanitárius segítségéből, a gyógyszereket és az elsősegélycsomagokat sem engedte be az országba. A kormány által közölt adatok szerint 2016-ban 30 százalékkal nőtt a gyermekhalálozási ráta, a maláriafertőzések száma pedig 76 százalékot ugrott egy év alatt.
Készpénzhez is irtózatosan nehéz hozzájutni. A Venezuelai Központi Bank határozza meg, hogy egy alkalommal mennyi vehető fel az automatáknál, de ez sosem több 30 ezer bolivarnál, ami maximum egy kávéra elegendő. Az intézkedésre azért van szükség, mert nem áll rendelkezésre elegendő bankjegy az országban.
Ha Maduro nyer, milliók menekülnek
Tavaly nyáron hónapokon át nap mint nap vonultak több százezren az utcára Maduro lemondását követelve. A demonstrációk erőszakba torkolltak, a kormánypárti szimpatizánsok, a hadsereg és a rendőrség erőszakkal lépett fel ellenük. Az összecsapásokban legkevesebb 124 ember meghalt, további 600 tüntetőt pedig politikai okokból bebörtönöztek.
A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy egyre többen fogják menekülőre. Venezuelát szárazföldön három ország határolja: Kolumbia, Brazília és Guyana. Mindegyik potenciális célállomás a kivándorlóknak.
A kolumbiai határon mostanra nap mint nap több ezren próbálnak átjutni, kígyózó sorok állnak az ellenőrzőpontokon. Eddig az volt a jellemző, hogy sokan csak élelmiszerért és gyógyszerért utaznak a szomszédba, hogy aztán visszatérjenek a hazájukban, de a trend fordulni látszik és egyre többen telepednek le a környező országokban.
Nem véletlen az sem, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 2016-ban fordult elő először, hogy venezuelaiak adták be a legtöbb menekültkérelmet, megelőzve a mexikóiakat és a guatemalaiakat is.
Venezuelában április 22-én tartják a választásokat, Maduro a második hatéves ciklusára pályázik. Gyakorlatilag nincs rá esély, hogy bárki is legyőzze, mert bár a nép változást akar, a várható 20 százalékos részvételi arány és a kormány aljas trükkjei miatt elképzelhetetlen, hogy az ellenzék győzzön.
Ha Maduro nyer, megfigyelők szerint százezres tömegek érkezhetnek meg az országhatárokhoz. Sokan most még reménykednek, de ha tudatosul bennük, hogy újabb hat év bizalmat kap az elnök, akkor nincs más választásuk, mint menekülni, legfőképpen azért, mert másként éhen halnának. Abban pedig a legkevésbé sem bízhatnak, hogy a hadsereg megpuccsolja Madurót, mert az elszegényedett államban a katonákat lekenyerezték és a körülményekhez képest jól élhetnek.
Kiemelt kép: Europress/AFP/George Castellanos
