Cserhalmi György egy év alatt három műtéten esett át: a bal lábába kapott egy új térdet, jött egy gerinccsatorna-szűkület, majd kicserélték három csigolyáját.
Két hónapot feküdtem Debrecenben a rehabilitációs klinikán, ahol rengeteg mindenre megtanítottak a dolgozók, amiért hálás vagyok. Jelenleg is személyi edzőt keresek, akivel le tudnék járni a konditerembe erősíteni, de senki nem mer vállalni
– mondta a Blikknek a Nemzet Színésze, aki egy év kihagyás után már újra próbál.
Nagyon elszoktam már a színháztól! (nevetett). Amikor először beléptem, és novemberben elkezdtük próbálni Vidnyánszky Attilával az Úri murit, éreztem, hogy kripli vagyok! Aztán egy hónap alatt kezdett kialakulni a napirendem: eleinte csak 5 percet tudtam egy helyben állni, mankóval jártam, aztán bottal, most meg támasz nélkül, bár ezt nem nevezném a szó klasszikus értelmében járásnak! Már 3 órát is elácsorgok, jó ütemben haladok. Legkésőbb novemberben közönség elé visszük a darabot
– árulta el Cserhalmi, aki az interjúban arról is beszélt, hogy milyen nehezen viselte az ágyhoz kötött hónapokat.
Nem volt túl felemelő időszak. Volt olyan szakasza a lábadozásomnak, hogy néha nem láttam az alagút végét. Kaptam folyamatosan a könyveket, napi 6-8 órát olvastam, de gyorsan meguntam, mert a könyvek tele vannak élettel. Nekem pedig hónapokig csak állt az idő. Reggel levittek egy konditerembe, majd délután is eltöltöttem ott pár órát, és minden foglalkozás után annyira kimerültem, hogy órákat aludtam. Kínkeservesen, de elfogadtam. Beletörődtem, hogy ez a sorsom, de nagyon nehéz volt. Bizonyos értelemben fatalista vagyok, és lehet, azért kaptam ezt a gondviseléstől, hogy kicsit lenyugodjak. Nagyon sok erőt és segítséget kaptam a családomtól.
(Kiemelt kép: Zih Zsolt/MTVA)
