A szakemberek a brit RRS James Cook kutatóhajó fedélzetén vágnak neki a hathetes expedíciónak, hogy a Délnyugat-indiai-óceáni-hátság mentén lévő fenékhegyek – vagyis a tengerfenéktől legalább ezer méter magasra felnyúló hegyek – élővilágát tanulmányozzák.
A Marine Policy című folyóirat egyik idei számában megjelent jelentés szerint manapság a mélytengeri vonóhálós halászat az egyik legkártékonyabb halászati módszer. A kutatók most azt szeretnék megvizsgálni, hogy milyen hatással van ez a technika a tengeri élővilágra.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által vezetett – és a Globális Környezeti Alap (GEF), valamint a brit Környezetvédelmi Kutatási Tanács (NERC) együttműködésével megvalósuló – expedíció során a kutatók másodszorra merülnek le a víz alatti hegyvonulathoz.
“A tengeráramlatokkal való érintkezésük miatt, ezek a területek elképesztően gazdag biológiai sokféleséggel bírnak” – mondta Aurelie Spadona, az IUCN tengerszakértője, aki maga is a kutatócsoport tagja. Mint hozzátette: “Egyfajta olcsó reggelit is kínáló szállást jelentenek az olyan mélytengeri ragadozók számára, mint a cápák, amelyek gyakran a fenékhegyek lakóiból csemegéznek”.
Az 1960-as évek közepe óta hétszeresére növekedett a mélytengeri halászat mértéke. A tengerfenék ipari méretű kiaknázása – amelyet általában hatalmas és nehéz vonóhálókkal végeznek – káros hatással van az élővilágára nézve.
“Az ottani élőlények közül sokan lassan szaporodnak és lassan fejlődnek, emiatt pedig különösen sebezhetőek a túlhalászat által” – hangsúlyozta Gustaf Lundin, az IUCN Globális Tengeri- és Sarki Kutatóprogramjának vezetője. Hozzátette: a vonóhálós halászat károsíthatja a fenékhegyeket és a halállományt, valamint visszafordíthatatlan következményei lehetnek a hidegvízű korallokra, a szivacsokra és egyéb állatokra nézve.
A 2009 novemberében indított első expedíció során a kutatók mintegy hétezer életformát gyűjtöttek össze az Indiai-óceán déli részén. A minták elemzését követően 2010-ben jelentették be, hogy egy új tintahalfajt fedeztek fel a hathetes kutatás során:
A 70 centiméteres tintahal egyike azoknak mélytengeri élőlényeknek, amelyek fény kibocsátásával csalogatják magukhoz prédájukat a sötétség birodalmában.
