Elégedett?

Mivel?

Botka László lemondásával és az így kialakult új helyzettel.

Nekem elég lett volna, ha korrigálja a stratégiáját.

Mi lehetett volna a korrekció?

Két ponton lehetett volna változtatni: vagy ragaszkodik a közös listához, de nem támaszt feltételeket, vagy tudomásul veszi az önálló listákat. Bármelyik irányba elmozdulhatott volna, nem tette. Ezért nem kívül keresem a bukása okát.

Van megfejtése arra, hogy Botka miért ragaszkodott a stratégiájához akkor is, amikor már világosan látszott, hogy nem működik?

Arra nincs. De fura módon azok közé tartozom, akik ebben a stratégiában láttak logikát. Bár politikailag megalapozatlan volt, zárt logikai rendszert képzett. Lehetett mellette érvelni, csak éppen Botka nem végezte el azt a munkát, ami ahhoz kellett volna, hogy ez a stratégia működjön.

Majdnem biztos vagyok abban, hogy Botka stratégiája arra épült, hogy tesz egy visszautasíthatatlannak vélt ajánlatot az LMP-nek. Két ígérettel: az egyik a listás helyekre és körzetekre vonatkozó nagyvonalú ajánlat, a másik, hogy Gyurcsányt leveszi a pályáról.

Logikusan hangzik.

Így van. És ha az LMP megkötötte volna ezt az alkut az év elején, akkor ezen a bázison Botka megállapodhatott volna a Párbeszéddel és az Együttel is. Ha ez megvan, utoljára eljött volna a DK-hoz, és azt mondja, két lehetőségetek van: beszálltok Gyurcsány nélkül, vagy kívül maradtok. Ez nekünk azt jelentette volna, hogy két rossz közül kell választanunk. Azt a munkát viszont Botka elmulasztotta, hogy megismerje a lehetséges társpártok valós identitását, belső hangulatát, nem tudta, mennyire nyitottak. Azt hiszem, az LMP kicsit meg is sértődött az ajánlaton: megvásárolási kísérletnek tekintette. Tehát nem az a helyzet, hogy a belső és a külső ellenség összeesküvése buktatta meg Botka Lászlót:

Botka magát buktatta meg.

A vázolt logika egyik pillére az volt, hogy Gyurcsányt félre kell tenni, ám ön itt van, Botka meg visszament Szegedre. Legyőzte Botka Lászlót?

Tényleg azt gondolom, hogy önmagát győzte le.

A 2014-es választás előtt Bajnai Gordon is az LMP-vel akart szövetkezni, végül csak egy részével sikerült, pártszakadás lett belőle. Aztán kiegyezett az MSZP-vel. Akkor is azt mondták, 2014 januárjáig, hogy Gyurcsányra nincs szükség, de végül akkor sem sikerült kigolyózniuk. Két ilyen tapasztalat után nyugodtan dől hátra?

Leíró jelleggel mondom: eddig semmi nem bizonyította azt, hogy aki a Gyurcsány-ellenességből akar politikai tőkét kovácsolni a baloldalon, az sikerrel jár. Botkának volt két állítása: az egyik szerint ezzel a stratégiával szavazókat hoz majd, ehelyett szavazókat vesztett, a másik szerint elviszi a DK táborának nagy részét, ám nem vitte el, sőt meggyengült. A lemondásom után nyolc évvel már muszáj feltennem a kérdést: nem lehetséges-e, hogy ez a faékegyszerűségű stratégia nem jó?

A gondolat mögötte az: nem lehet választást nyerni Gyurcsány Ferenccel, aki a legnépszerűtlenebb magyar politikusok egyike.

Ha nyerő lenne az a stratégia, amelyik annyit mond csak, hogy Gyurcsánnyal nem megy, akkor összejött volna a DK nélküli, az LMP-től a Párbeszédig és az MSZP-ig tartó szövetség, de ezek szerint mások sem hisznek abban, hogy ez ilyen egyszerű.

Mert nem korlátozzák a problémát Gyurcsány Ferencre, bajuk van az egész 2010 előtti csapattal.

De ez is azt jelenti, hogy mélyebb, átfogóbb a probléma. Azt pedig zárójelben jegyzem meg, mert más politikusoktól eltérően nem vagyok közvéleménykutatás-függő, hogy nincs olyan felmérésünk, amely igazolná a velem kapcsolatos előítéletet. Még Finkelstein javaslatára készült a Gyurcsány a hibás!-kampány 2007-ben, amelynek üzenete beépült a közgondolkodásba. Miként például az is, hogy a DK az MSZP rovására növekszik, noha ma már tudjuk, hogy a két párt támogatottságának változása között nincs közvetlen összefüggés.

Ez így is marad?

Most nem.

Mire számít?

Arra, hogy akik egy viszonylag stabil, egyenes vonalú, nyugodt, balközép pártot keresnek, és kiábrándultak az MSZP-ből, azoknak egy része hozzánk fog jönni.

Azt gondolja, főként a DK profitál majd abból, ami Botka visszalépése után történik?

Elsősorban a DK és a Jobbik és az LMP kevésbé.

Nem jött még el mind a DK-hoz az, aki önt tudja támogatni?

Azért az MSZP még létezik. Nagyon sok, döntően idős, magát baloldalinak valló ember körében van lojalitás a párt iránt. Meglehet, sokan kulturálisan nyitottabb, polgáribb politikát szeretnének, olyat, amilyet mi képviselünk, de hát az MSZP volt az életük. Amikor pocsékul megy a Fradinak, a szurkolói akkor sem cserélnek csapatot. De az MSZP-sek egy részénél eljöhet az a pont, amikor váltanak. A többi pártnál az a helyzet, hogy a Jobbik már elvitte azokat a szavazókat, akik szociális okokból elégedetlenek, de most még nyerhet  valamennyit a kialakult helyzeten. Az LMP-nek viszont szerintem a baloldali szavazók nem felejtik el azt az időszakot, amikor intenzíven együttműködött a Fidesszel.

Volt ilyen időszak?

Az egész Schiffer-korszak ilyen volt. Emlékezzünk az alkotmánybírók megválasztására.

Ezt a Fidesszel való együttműködésnek nevezi?

Abszolút.

Szerintük olyan alkut sikerült kiharcolni, aminek köszönhetően nem csak fideszes pártkatonák kerültek a testületbe.

Az új tagokkal sem változott meg az Alkotmánybíróság politikai profilja, miközben azt a képet mutatta, hogy a nemzeti együttműködés rendszere működik, hiszen van parlamenti együttműködés kormány és ellenzék között. Nem mutatkozunk a bálványosi szabadegyetemen Kósa Lajossal, ahogyan Szél Bernadett tette, és nem dobjuk ki az elmúlt harminc évet, ha baloldali szavazókat akarunk keresni, mert ők 2006-ban voltak a legtöbben, 2,4 millióan. Vidéken ráadásul az LMP nem elég szervezett ahhoz, hogy ott legyen, amikor a nem internethasználó, 65 éven felülieket kell meggyőzni.

Elég sötét képet fest a 2018-as választás baloldali esélyeiről. Az MSZP már most történelmi mélyponton van, ha ebből a Jobbik még le is csíp…

Nem ezt mondom. Az MSZP-nek szabad szemmel látható támogatottság-csökkenésbe fog kerülni, ami történt, de nem omlik össze. És van egy végtelenül furcsa helyzet a magyar politikában: a szavazók egy része kész elhagyni saját pártját a választáson annak érdekében, hogy a legerősebb kihívóra adja a voksát. Ez engem nem tölt el lelkesedéssel, ám megmutatja a Fidesz centrális erőterének leggyengébb pontját.

Hogyan képzeljük ezt? Elmegy Ózdra kampányolni, ahol indul majd egy DK-s vagy MSZP-s jelölt is, és közben kacsintgat a választókra, hogy szavazzanak a legesélyesebb ellenzékire? Aki helyben nyilván a jobbikos jelölt.

A választók tudják, ki a legerősebb kihívó.

Akkor minek megy oda?

Nem mondtam, hogy oda megyek.

Tehát nem megy oda.

Ezt sem mondtam. De ha bele akarjuk zavarni egymást ilyen csapdákba, kössék fel a gatyájukat, mert én már felkötöttem.

Igyekszünk. Tényleg azt gondolja, hogy a választók, anélkül, hogy erről érthetően beszélnének, tudni fogják, hogy baloldali létükre nekik egy adott körzetben a jobbikos jelöltre kell szavazniuk?

A választók jó része így fog viselkedni. Ózdon, amit említettek, épp ez történt. Látták, amikor bejöttek, hogy áll fel a kampánystábunk technikailag, számítógépeket hoztak ide éppen. Vannak olyan fickók a pártban, akik azzal foglalkoznak, hogy megmondják, hol vannak a kampányunk súlypontjai. Én nem tudok majd elmenni 106 helyre. Nyilván nem olyan helyre fogok menni, amire azt mondják nekem, hogy ha megfeszülünk, akkor sem tudunk nyerni. Megmondják viszont, hogy melyik ötven körzet van fókuszban, és azokat felszántjuk.

Össze fog állni mind a 106 körzetben a DK, az MSZP, az Együtt és a Párbeszéd – ők szerintem közösen állítanak listát –, ebben biztos vagyok. Hogy az LMP-vel valamikor egy nagyon szűk, néhány körzetre korlátozott együttműködés létrejön-e akár az utolsó pillanatban, nem tudom megjósolni.

Elvileg összejöhetne, hiszen az LMP abban biztos lehet: egyedül egyetlen választókerületben sem nyer. De lehet 5-10-15 körzet, ahol az LMP-re adott szavazatok döntők lehetnek. Ezekben a körzetekben akár a legvégén is meg lehet állapodni kölcsönös visszaléptetésekben. Ez inkább az LMP-n múlik. Ha nem így dönt, akkor azt muszáj lesz elmondani: aki egyéniben nem koordinál, az hozzásegíti Orbánt plusz 5-10-15 mandátumhoz. Ha viszont megtörténik a koordináció, és nem lesznek kevesebben, akik kormányt akarnak váltani, mint most, akkor a Fidesz el tud veszíteni akár 60-65 körzetet is. És máris kisebbségben van.

Most nem egyszerűsítette le Gyurcsány a hibás!-szintre a történetet? Az LMP a hibás Orbánért, ha nem koordinál. Mondhatják ők is, hogy akkor koordinálunk, ha Gyurcsány Ferenc nincs mandátumközelben.

De nem ezt mondják, egyáltalán nem akarnak együttműködni jelenleg. Túl vagyunk ezen a körön. Beszéljünk a tényekről: ha egy 5-6 százalékos támogatottságú párt önállóan indul, el tud vinni 5-10 helyet. Az a vízió pedig, hogy Gyurcsány nélkül lesz egységes demokratikus oldal, nem kellett senkinek. Azaz maradjunk a realitások talaján, és ne közírói szellemeskedésből induljunk ki.

Némi jóindulattal elfogadjuk, amit mondott, hogy a Jobbikkal együtt az ellenzék képes nyerni 60-65 körzetet. És akkor mi van?

Két lehetőség van. Vagy van nagyon szűk többsége a demokratáknak, vagy senkinek nincs többsége. Az utóbbi esetben nincs esély a kormányzásra, mert koalícióképtelen a három nagy blokk. Következik egy két-három hónapos tárgyalás, tusakodás, aztán a köztársasági elnök új választást ír ki.

Ebből egy borzalmasan elhúzódó válság is kijöhet. Kívánatosnak tartja ezt a forgatókönyvet?

Abszolút. Az Orbán-rendszer megtörésének, ha ez a nehéz útja van, az még mindig jobb, mint az, amit sokan mondanak, hogy nem lehet választáson legyőzni a Fideszt. És ha esetleg a megismételt választáson a Fidesz csinál 102 képviselővel egy szűk többséget, még az is ezerszer jobb, mint ami most van. De ráadásul azt gondolom, a második körben az ellenzék nyerne, mert a Fidesz addigra elveszítené a legyőzhetetlenség mítoszát. Azok közé tartozom, akik nem publicisztikai túlzással, hanem a tisztességes elemzés bázisán állva mondják: megroppantható a Fidesz rendszere.

Ez tűnik igazán túlzásnak, egy nappal Botka László lemondása után ülünk itt, az MSZP, a legerősebb baloldali párt miniszterelnök-jelölt nélkül van, az egyéniben együttműködő baloldali pártok legalább három listával vágnak neki a választásnak, és ott van még az LMP és a Momentum is. Fogadjuk el, amit mond: ha véletlenül nyernének, ki lenne a miniszterelnök?

Akinek a legtámogatottabb a listája.

Akkor abban bízik, hogy ön?

Abban bízom, hogy nagyon jól fogunk szerepelni.

Jobban, mint az MSZP?

Nem bánnám, ha így lenne. Korábban is azt gondoltam, hogy az MSZP közelébe kerülünk. Az elmúlt három év választásai ezt bizonyították, és én ismerem a kampánykapacitásunkat is. Ma pedig már

azt sem zárom ki, hogy megelőzzük az MSZP-t. De ez nem jelenti azt, hogy ha nyernénk, automatikusan Gyurcsány Ferenc lenne a miniszterelnök.

Ilyen gazdag humánerőforrásban ez a párt?

Ilyen gazdag humánerőforrásban ez az ország.

Hogyan és mikor lesz megállapodás az egyéni körzetekről?

A legfontosabbig eljutottunk: van legalább négy olyan szereplő, aki a választókerületekről meg akar állapodni. Ennek egyetlen akadálya volt eddig: Botka László stratégiája. Ez már nincs, beszéltem is Molnár Gyula MSZP-elnökkel, és megállapodtunk, hogy záros határidőn belül elkezdjük a tárgyalásokat. Szerintem karácsonyig meg lehet állapodni, de ha intenzíven tárgyalnánk, akár egy hét alatt is végezhetnénk. Őszintén azt gondolom, nyolcvan körzetben két óra alatt meg lehet állapodni.

Nyolcvan vesztes körzet szétosztásáról nyilván könnyű megállapodni. A nehézségeket azok okozzák, ahol nyerni lehet.

Egyrészt nincs ennyi vesztes körzet. Másrészt: miért gondolják, hogy amit önök tudnak, azt nem tudják a pártvezetők? Ha most behívom a szakértő kollégámat, gyorsan besorolja az összes körzetet egy ötfokú skálán aszerint, hogy mennyire nyerhetők. Minden pártnál van ilyen ember, és ha összegyűlnek, megállapodnak majd a körzetekben.

Ha így van, 2014-ben az MSZP-nél dolgoztak a legjobb választási szakértők. Bejutott majd’ harminc szocialista, önöknek meg frakciójuk sincs.

Na. A történelmi hűség kedvéért rögzítsük: 2013-ban az Együtt kötött egy végtelenül rossz megállapodást az MSZP-vel. Abból lehetett kiindulni, és mi 2014 januárjában lényegében az Együtt helyeiből vettünk át. Akkor nekünk az volt a kérdés, hogy ezt a rossz megállapodást elfogadjuk-e, vagy nemet mondunk és becsukjuk az ajtót. Sokan mondják, hogy ha külön indulunk, ma van frakciónk, de nem sírunk a kiömlött tej fölött.

Az MSZP viszont aligha lesz lelkes, ha a DK most jóval több egyéni körzetet kér, mint négy éve, és a szocialistáknak oda kellene adni a körzetek, mondjuk, harmadát.

Nem tudják „odaadni”, ez Botka László szóhasználata. Az MSZP-nek 2018 áprilisáig vannak mandátumai.

Azt mondta, decemberben zárulhatnak le a tárgyalások, ám azt is említette, hogy egy hét alatt is megegyezhetnének, ha igazán szeretnének. Nyilván azért nem siet a tárgyalásokkal, mert abban bízik, hogy a DK nyer az MSZP válságán, így jobb helyzetből alkudhat majd.

Nekem a fő vonalak kialakításában van szerepem, de részt sem veszek azokon a tárgyalásokon, amelyek a körzetek elosztásáról szólnak majd. Nálunk ennek Molnár Csaba a felelőse.

Kikerülte a kérdést. Tehát miért nem sietteti a megállapodást?

Én készen állok rá, hogy akár a jövő héten megállapodjunk.

Ez jó lenne a DK-nak?

Az országnak jó lenne.

Visszavonulás bejelentésekor két erős állítása volt Botka Lászlónak. Az egyik az, hogy az ellenzék jelentős része nem nyerni akar, csak túlélni, bejutni a parlamentbe. Feltesszük, a DK-t is ebbe a körbe sorolja. Nyerni akarnak 2018-ban?

Persze. Van már egy olyan politikusunk, Orbán Viktornak hívják, aki azt mondja: aki nem ért vele egyet, Magyarország ellen van. Nem kell még egy ilyen az országnak. Legitim, versengő politikai programok, kultúrák, megoldások vannak. Én például megértem, hogy az LMP miért akar külön utakon járni, mert van bennem elég empátia. Nem azért akar, mert tisztességtelen. Miért kell azt mondani, hogy mások nem akarnak nyerni?

Ön mondta, hogy aki nem koordinál, az Orbán Viktort támogatja. Ez ugyanazt jelenti.

Én azt mondom: a 106 körzetben kötelező koordinálni, ez következik a választási rendszerből. Alá tudom támasztani, amit mondok. Amikor érv nélküli minősítést használunk, az nincs rendben. Én azt mondom, hogy ha a képviselői helyeknek több mint a fele egy többségi rendszerben dől el, ott muszáj nagy blokkokat létrehozni.

Amellett is lehet bőven érvelni, amit Botka mondott, hogy közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel valósabb kihívónak tűnne fel az ellenzék, mint úgy, hogy azt sem tudják megmondani, ki lenne a kormányfő.

Én azzal kezdtem, hogy Botka szövegének van egy saját logikája. De az tény, hogy szervezeti, strukturális és kulturális értelemben a baloldal rendkívül tagolt.

Arra emlékszik, hogy nagyon sokáig ennek épp az ellenkezőjét mondta?

Mikor?

Évekig. „Egy nagy, demokratikus egységpártot kell létrehozni.”

Most is ezt gondolom. Csak annak van egy útja. Azt sem zárom ki, hogy a Botka-projekt sikeres tudott volna lenni, hogy ha nem így indul. Ha Botka azt mondja, üljünk le, beszéljük meg, hogy a csodába tudunk kialakítani közösen egy programot, közösen vezetőt választani. Ezzel a mentalitással össze lehet fogni. Továbbra is azt gondolom: a vége ennek a történetnek a baloldal egységesülése lesz – ahogy megtörtént a kilencvenes években a jobboldalon. Csak lassabban, más stációkkal.

A jobboldalon ez nem úgy történt, hogy leültek és megbeszélték. Hanem jött a Fidesz és megette a többi szereplőt, az MDF-et, a kisgazdákat.

Lehet, hogy ez is egy választható út – de nem javaslom. Hozzáteszem: ez volt a botkai út. Meg akart enni bennünket. Azt mondta, majd ő elmondja, mi a jó, és akinek nem teszik, az ellenük van. Én az ellenkezőjét javaslom. Nem beszéltem sokat Szél Bernadettel, az elmúlt hónapokban kétszer-háromszor, Juhász Péterrel meg a többiekkel többet. Tök normális emberek, értik is a helyzetet.

Ők is ezt mondják önről?

Az engem nem érdekel, az én tükröm a saját tükröm. De értem az ontogenetikus, az eredettörténetünkben ott rejlő különbségeket. Az LMP velünk szemben jött létre 2008-ban, ezt muszáj tiszteletben tartani. Az Együttnek erős civil gyökere van, ezt is meg kell érteni. Ez hosszú, empatikus munka, nem lehet diktálni, nem lehet kifacsarni egymást. És azt gondolom, hogy ezt a feladatot sokan meg tudják csinálni, Botka is meg tudta volna, csak az országos politika nem Szeged. Sokkal tagoltabb politikailag, emberileg, nem uralhatja valaki ilyen eszközökkel ezt az oldalt. Hála Istennek.

De azért továbbra is azt gondolja, lesz olyan párt, amelynek a vezetőségében egyszer együtt ül majd Szél Bernadettel és Karácsony Gergellyel?

Nem tudom, kik lesznek akkor ott. De ha nincs belátható időn belül kétharmados többsége az ellenzéknek – mert a választási rendszer megváltoztatásában a Jobbik is partner lenne –, akkor arra kell felkészülni, hogy a választási rendszer tartósan így marad. Akkor pedig ciklusról ciklusra nőni fog a felismerés, hogy még szorosabb együttműködésre van szükség.

Ehhez képest most lazább együttműködés lesz az ellenzéki pártok között, mint négy éve.

Az kényszerű összezártság volt, ki volt véve belőle az a munka, amit most is hiányolok: a különbözőségek elfogadása, feldolgozása. A 2014-es összefogással sok probléma volt, de a fő az, hogy eltakarta a valóságos alternatívákat – például azt, hogy mi nem támogatjuk a határon túliak szavazati jogát, a többi demokratikus ellenzéki párt meg igen. De ez a különbség nem szűkíti, hanem bővíti a tábort.

De kormányon dönteni kell: marad vagy nem marad a szavazati jog?

Szerintem a választók értik ezt. A választás megmutatja, hogy melyik pártnak mekkora a támogatottsága, és annak megfelelően fog érvényesülni az akaratuk a koalíciós kormányban. Aki több szavazatot kap, annak nagyobb lesz a szava, de bizonyos ügyekben neki is engedni kell. Ez bölcsesség kérdése.

Visszatérve: komolyan azt gondolja, hogy fölveheti a versenyt Orbánnal egy vezető nélküli ellenzék?

Abszolút. Egyébként van a DK-nak egy vezetője, Gyurcsány Ferencnek hívják. Úgy látom, van a Párbeszédnek, Karácsony Gergely, és folytathatnám a sort. A választók megmondják, kinek a vezetésével szeretnénk kormányt. Mi meg tudomásul vesszük. Mi ezzel a probléma?

Tudomásul veszi? Az előbb azt mondta, nem lenne miniszterelnök.

De ez nem egy egyszerű személyi kérdés, a választók pártlisták közül választanak. Ha a Fidesznek nincs többsége, és a DK szerzi a legtöbb mandátumot az ellenzéki pártok közül, akkor mi jelölhetünk.

Nem kérdezik meg öntől a fórumain Mohácstól Szentgotthárdig, hogy ha nyernek, ki lesz a miniszterelnök? És elégedettek, hogy ha azt mondja: majd a legtöbb szavazatot szerző párt megmondja a választás után?

Jöjjenek el egy fórumomra! Értik ott, amit erről mondok.

Botka másik állítása az volt, hogy a Fidesz politikai maffiája befészkelte magát az ellenzéki pártokba. Ön is utalt ilyesmire korábban, nem?

Nem.

Puch László?

Soha nem állítottam róla, hogy a Fidesz beépített ügynöke, vele teljesen más természetű vitám volt, ami jól ismert. Nézzék, a magyar történelem tele van olyan politikai vezetőkkel, akik a maguk sikertelenségét a köreikbe befurakodott árulókkal magyarázták. Az ellenség keze betette a lábát – szokták mondani. Én meg úgy látom, Botka Lászlót a saját rossz politikája, rossz stratégiája, félreértett vezetői szerepe, kultúrája buktatta meg.

Szóval nincsenek árulók az MSZP-ben?

Ezt nem tudom megmondani, mert az MSZP-t nem ismerem.

Az elnöke volt. Amikor 2011-ben kilépett, nem érezte úgy, hogy vannak, aki túlzottan szoros viszonyt ápolnak a Fidesszel?

Hogy voltak-e személyes találkozók, azt nem tudom.

Botka nem azt sugallta, hogy pusztán véleménycseréről lenne szó.

Árulás az, amikor kijátszom, eladom a pártomat pénzért, hatalomért, vagy azért, hogy ne hozzanak nyilvánosságra rólam valamit. Ennek én a nyomát sem láttam.

Soha?

Soha. Sok vitám volt az MSZP-vel, ezért is csináltunk egy új pártot, de soha nem állítottam, hogy a velem szemben állók a Fidesz emberei lennének.

Akkor sem, amikor az őszödi beszéd kiszivárogtatásával három párttársát vádolta meg?

Az egy más fogalmakkal leírható fekélye a magyar politikának. Az őszödi beszéd kiszivárogtatásának célja nem a Fidesz hatalomra juttatása volt, hanem az én megbuktatásom, egy párton belüli hatalomváltás. Ehhez használni akarták a Fideszt, amely az eszköz szerepet végül saját jogú főszerepre változtatta az én eltávolításom érdekében. Balog miniszter azt mondaná erre, hogy az MSZP-sek túltolták a biciklit.

Ha igaz, amit mond, akkor még súlyosabb a helyzet. Ha ugyanis nem a Fidesz ügynökei mesterkednek a háttérben évek óta, akkor a baloldaltól futja csak ennyire.

Én szerintem ön az MSZP-t írja le, ez az oldal azonban nem csak az MSZP-ből áll. Hívogatják önöket DK-s politikusok kiszivárogtatni? Nem hívogatják. Hallom azt vissza más politikusoktól, hogy mi történt a mi elnökségi ülésünkön? Nem hallom. Az MSZP bonyolult képződmény, most bajban van, sok a feladat, Molnár Gyula helyzete nehezebb, mint az elmúlt kilenc évben bármelyik pártelnöké. De ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy épp ez a mostani történet olyan mozgásokat indít meg, amely egy jobb pályára viszi az MSZP-t. Mi ebben vagyunk érdekeltek.

Viccel?

Dehogy. Az MSZP nélkül nem tudunk jól szerepelni. Ha az MSZP-t sokan hagyják el, biztosan lesz egy rész, amelyik otthon marad, vagy nem a demokratikus oldalt erősíti. Nem a választás előtti fél évben kell az egymás közötti meccseket lejátszani. Ez öngyilkosság. A ciklus első két évében meg lehet próbálni átalakítani a politikai térképet, akár ellentmondásos módon is. Az utolsó fél évben nem örülhetünk annak, ha valamelyik szereplő, akivel együttműködünk, bajban van. Abban biztos vagyok, hogy a DK-nak lesz egy minimum 11-12 fős frakciója, a miénk lesz az egyetlen párt, amelyik megtöbbszörözi a mandátumai számát. És akkor mi van? Mire megyünk vele, ha az egész egyébként nem működik? Ahhoz meg kell egy legalább stabil MSZP.

Kiemelt kép: 24.hu/Karancsi Rudolf