A Jack Wilson, a Johns Hopkins Egyetem fizikusa által vezetett csapat a Mars Odyssey űrszonda neutron spektrométerének 2002-2009 között begyűjtött adatait elemezte – számol be a NASA. Ahogy a kutatók élesebb fókuszúvá alakították az alacsonyabb felbontású kompozit képeket, nagy mennyiségű hidrogént fedeztek fel a Mars egyenlítőjének közelében.
Ha a térségben valóban van vízjég, az fontos lehet a jövő missziói számára is. A marsi forrásokat felhasználva ugyanis jelentősen csökkenthetnénk az űrhajók rakományát.
Wilson csapatának különböző képhelyreállító technikákkal sikerült 520 kilométeresről 290 kilométeresre javítania a felvételek térbeli felbontását. Wilson szerint ez nagyjából olyan, mintha felére csökkentették volna az űrszonda keringési magasságát.
Bár a neutron spektrométer nem képes közvetlenül kimutatni a vizet, a neutronok mérésével mégis segíthet a kutatóknak az anyag megtalálásában. A Mars Odyssey első meghatározó felfedezését 2002-ben jelentették be, a szerkezet ekkor a sarkokhoz közel bukkant a felszín alatti hidrogén nyomára. 2008-ban aztán a Phoenix űrszonda igazolta, hogy a hidrogén vízjég formájában van jelen az érintett területeken.
A szakértők eddig úgy vélték, hogy az egyenlítőhöz közelebb a jég nem képes stabil maradni. Éppen ezért a Mars Odyssey által alacsonyabb szélességi körök mentén megfigyelt hidrogént hidratált ásványi anyagoknak tekintették.
Wilson kollégáival most az egyenlítői térségekre, különösen egy 1000 kilométer hosszú laza, könnyen erodálódó anyagra fókuszált, amely a Medusa Fossae nevű formáció mentén fekszik, az északi síkvidék és a déli felföld közt. A régió radaros elemzése felfedte, hogy a területen a felszín alatt vagy alacsony sűrűségű vulkáni üledék, vagy vízjég helyezkedik el.
A szakértők egyelőre nem tudják, hogy hogyan konzerválódhatna a térségben a vízjég. Wilson szerint az anyagról korábban úgy hitték, hogy még a talaj alatt sem képes stabil maradni az egyenlítőhöz közel.
Az sem lehetetlen, hogy a helyi hidrogén valójában nem is a víz, hanem a hidratált sók nyoma. Az azonban szintén kérdéses, hogy ezek az ásványi anyagok hogyan kerültek a formációba.
Egyelőre tehát a jel olyan rejtély marad, melyet érdemes még vizsgálni, a Mars pedig továbbra is meglep minket
– mondta Wilson.
