Foci

Óvakodj a futball törpéitől!

Ha a meglepetések egyre gyakoribbak, akkor idővel már tendenciáról kell beszélnünk. Egyre több miniállam képes kibabrálni a legnagyobbakkal is, és a sorozatnak biztosan nincs vége.

Andorra legyőzte Magyarországot júniusban, Luxembourg 0-0-t játszott Toulouse-ban vasárnap este a franciákkal, Izland győzelmein pedig ma már senki nem lepődik meg. Úgy tűnik, a miniállamok végleg felrajzolták magukat a futballtérképre, és ha nem is lesz Gibraltár-San Marino Eb-döntő, az már egyértelmű, hogy senki nem becsülheti le őket. Tíz éve még csak a középmezőnynek – például a magyar válogatottnak – kellett óvakodnia, ma már a legnagyobbaknak is jobb felkészülniük, különben ehhez hasonló hideg zuhany érheti őket.

Gary Lineker már azt is horrornak nevezte, ahogy Anglia 4-0-ra nyert Máltán – joggal, mert a 86. percig csak 1-0-ra vezetett, a harmadik és negyedik gólt pedig már a ráadás perceiben szerezte.

Aztán két nappal később jött a franciák meccse, ami vígjáték helyett végül burleszk lett:

A franciák kezdőcsapata több mint 400 millió angol fontot ért, míg Luxembourgé 4,8 milliót. A franciák 32-szer lőttek kapura, a luxembourgiak háromszor (ebből kaput eltaláló lövések: 11-1). A labda 74 százalékban francia lábakon járt. Döbbenetes különbség, mégis: Luxembourg kapufát is lőtt, még extrémebb esetben nyerhetett is volna.

Mindez ugyanolyan történelmi égés a franciáknak, mint az andorrai vereség volt nekünk. Vagy mint a hollandoknak volt az Euro 2016 selejtezősorozata, ahol Izland oda-vissza verte őket (Gylfi Thor Sigurdhsson lőtte a két meccs mindhárom gólját), és még a pótselejtezőről is lecsúszott.

Málta, Luxembourg, Andorra, Izland – jogos felvetés, hogy ne a nagyok, hanem a törpeállamok felől közelítsük meg a változásokat, ha ugyanis egyre több válogatott képes hasonló meglepetéseket okozni, akkor egyre kevésbé beszélhetünk meglepetésről, és egyre inkább tendenciáról.

Izland kitűnő példa a jelenségre: tíz éve még alig-alig foglalkoztunk vele, mára viszont már az az alapvetés, hogy számolunk Izlanddal, és a hétvégén éppen az jelentett meglepetést, hogy kikapott Finnországban. A hazaiak örülhettek az 1-0-nak, mert a vendégek emberhátrányban is végigtámadták az utolsó negyedórát, és több nagy helyzetet is kidolgoztak.

Kocsma, iskola

Izland utat mutat a szintlépésre készülő csapatoknak, amennyiben tökéletesen elsajátította a bárki számára megtanulható alapokat: komoly erőnlét, csapategység, kemény mentalitás. Hűek a hagyományaikhoz: Heimir Hallgrímsson szövetségi kapitány a sikeres Eb-szereplés óta is egy reykjaviki kocsmában hirdeti ki a válogatott keretét a meccsek előtt.

Az országban roppant népszerű a foci, erre alapoztak egy nagyon következetes fejlesztési programot: több mint száz iskolában építettek fedett, fűtött műfüves pályákat, ráadásul a gyerekek képzésével kizárólag legalább UEFA B-licences edző foglalkozhat.

Koránt sem véletlenek tehát az elmúlt évek eredményi, a 2014-es vb előtti pótselejtező és a 2016-os Eb-szereplés.

Figyelnek a tehetségekre

Luxembourg toulouse-i pontrablását is teszi igazán széppé, hogy nem a semmiből jött, mert három nappal korábban 1-0-ra legyőzte Fehéroroszországot. Talán ezért is nem borult ki Didier Deschamps szövetségi kapitány a pontvesztéstől.

Természetesen jobb lett volna három pont Luxembourg ellen. A játékosok csalódottak, de az elmúlt két meccsen négy pontot szereztünk, és ezzel egy ponttal vezetjük a csoportot Svédország előtt. Pozitív személyiség vagyok, ugyanakkor nem leszek euforikus akkor sem, amikor jól mennek a dolgok, mint a hollandok 4-0-s legyőzésénél.

Deschamps tudja, a csapata nem függ senkitől, ha behúzza az utolsó két meccsét (Bulgária és Belorusszia ellen október elején), csont nélkül kijut az oroszországi vb-re.

De hogyan is állhatta a sarat Luxembourg az egy éve még Eb-döntőt játszó franciák otthonában? A programjuk hasonló, mint az izlandiaké: az igazolt játékosok száma évente ezerrel nő, és bár jól tudják, ezzel sem lesznek világverők, azért a fiatalokkal való törődés abszolút prioritás.

A helyi fociszövetség 2002-ben indította el a Goal programot, melynek keretében az oktatási minisztériummal közösen alapított akadémiát, ahol minden utánpótlás-korosztállyal válogatott edzők dolgoznak. A tehetségkutatók állandóan figyelik a klubok, iskolák legjobbjait, és velük töltik fel a központi akadémiát. A programot Guy Hellers, a Metz és a Standard Liege egykori játékosa irányítja, és központi eleme a női foci fejlesztése is.

Nem véletlen, hogy mostanra több mint egy csapatnyi játékos a francia, belga, holland első osztályból érkezik a válogatottba (csak a Metznek három luxembourgi játékosa van) míg hárman a Bundesliga 2-ből jöttek, de a svéd és a svájci első osztályban, valamint az angol Middlesborough-ban is szerepel játékosuk – mindezt egy 460 ezer lakosú ország termelte ki.

Nem is kérdés, hogy az utóbbi évek figyelemre méltó eredményei nem a semmiből jöttek, ahogy az is látható, hogy egy-egy miniállam képes lehet akár tartósan is felzárkózni a középmezőnyhöz. Ha Izland, és az utóbbi három selejtezősorozatban rendre egy-egy győzelmet hozó Luxembourg példáját mások is követik majd, akkor idővel tényleg nem lesz lefutott selejtező Európában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik