Az Alkotmánybírósághoz fordul 23 szervezet a civil törvény miatt. Szerintük a törvény több alapjogot is sért, így a jó hírnévhez, a magánszférához való jogot, a szabad véleménynyilvánítás jogát vagy az egyenlő bánásmód követelményét – írja a hvg.hu.
Rámutatnak: a törvény abból indul ki, hogy a külföldről támogatott szervezet megjelölés rossz szándékok felismerésére szolgál. Idézik a törvény preambulumát, amely szerint „külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásolásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat” akarnak érvényesíteni – azaz a jogszabály rosszhiszeműen áll ezekhez a szervezetekhez, bármiféle ténybeli megalapozás nélkül.
Beadványukban hivatkoznak arra, hogy a törvény a pénzmosás elleni harcot is gyengíti, holott épp erre hivatkozva lépne életbe: az 500 ezer forint alatti adományt adók nevét nem kell tételesen felsorolni, így aki terrorista vagy pénzmosási céllal akarna pénzt juttatni egy civil szervezetnek, megtehetné úgy, hogy szétadagolja a pénzt 500 ezer forint alatti összegekre. Az 500 ezer forintnál nagyobb összegeket adakozókat viszont a törvény elriaszthatja az adakozástól.
A civilek szerint a törvény sérti a szabad véleménynyilvánítás jogát is, mert a külföldről támogatott szervezet minősítés bizalmatlanságot kelt, ami befolyásolja a szervezetek részvételét, pozícióját a demokratikus közéleti vitákban. A társadalom így nem az érvelés alapján dönt, hanem a bélyeg viselése miatt ebben hátrányt szenvednek.
Abszurdnak tekintik, hogy a törvény nem tesz különbséget a pénzforrások között, az orosz maffia támogatása azonos megítélés alá esik, mint egy EU-s tagállam nagykövetségének támogatása. Szerintük a civilek működésének nyilvánossága és ellenőrzése most is kellő mértékben biztosított. „Az állami szervek már most is széles körű hozzáféréssel rendelkeznek a nem kormányzati szervezetek pénzügyi, működési adataihoz. (…) Bűncselekmény gyanúja esetén a magyar büntetö igazságszolgáltatás teljes tárháza az állam rendelkezésére áll” – írják.
Hátrányos megkülönböztetésnek tartják, hogy a törvény nem vonatkozik egyházi és sportszervezetekre, de pártra, pártszervezetre, pártalapítványra, szakszervezetre sem, noha a közhatalmat gyakorló szervezetek befolyásmentes működését sokkal fontosabb lenne ellenőrizni és biztosítani. Azt is érthetetlennek vélik, hogy miért csak a külföldi forrásokat ítéli meg veszélyesnek a törvény, a belföldieket pedig nem.
